Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

61.Fejezet

Június 2, szerda 

Hivatalosan is beléptünk az utolsó hét élvezetes időtartamába. Igazából addig egyikünk sem fogta fel az egészet amíg a tegnap Máday-nak segédkezve nem láttam meg Arnold papírjait, ahol már iskolaként a párizsi iskola volt megjelenítve. Aztán pakolászás közben még Dorián irataira is rá lestem, ahol szintén egy másik iskola volt megjelölve. A nevéből ugyan nem ismertem de ahogyan láttam jó messze volt innen, mivel jó pár kerülettel odébb volt. Talán azért nem is vettem észre, illetve nem akartam észrevenni a tényt, hogy lassan vége az idei tanévnek, mivel úgy igazán még csak most rázódott minden a helyére. Nem akartam, hogy vége legyen az egésznek, mivel egy nyár alatt sok minden történik. Persze abban biztos voltam, hogy Nádival és velem ezek után minden rendben lesz, hisz vagy ezerszer letárgyaltuk a Zsanett-es ügyet és mindig ugyan ott kötöttünk ki. Amúgy is csak egy tizenöt-húsz  percre laktunk egymástól ami nem annyira durva ahhoz képest, hogy sokan több órányira laknak egymástól. A találkozásokat majd simán megoldjuk és mivel a párizsi utam csupán csak augusztusban lesz így van bőven időnk kiélvezni a nyarat. Persze bejön ide még Nádi szokásos útja a nagyszüleihez, amit pontosan úgy tervezett meg, hogy abban az időben legyen amikor én Franciaországban dekkolók. Meg Miskolcra is megy egy hétre a nagynénjéhez, szóval ez kiesik de amúgy sem akarunk minden nap egymás nyakán lógni. Én például szeretnék összefutni Dominikkal, meg régen látott uncsi tesómmal is van már előre letisztázott programom és persze Barbival is már van egy-egy adott nap fixálva, de addig még sok van.

Lassan indult be a nap és ha azt vesszük nem a legszebben kezdődött számomra, de kezdjünk is mindent reggel. Hála az ablakomnak csapódó ágaknak már fél hatkor fenn voltam, és a szokásosnál is nyűgösebb kedvem volt. Aztán hiába csináltam magamnak reggelire rántottát, mivel míg egy öt percre felszaladtam a szobámba az új bögrém keresésére - az szatyorba volt a dobozába, hiszen a tegnap vettem - addigra apu már megette. Nem voltam rá annyira mérges, főleg mivel az egekbe magasztalta viszont újat készíteni már nem volt kedvem szóval egy müzli szeletett faltam fel helyette. Kevésbé volt laktató, mint a rántotta lett volna de nem volt nagy procedúra kinyitni  majd megenni. Aztán amikor már felöltözve ittam a teámat Reni véletlenül a nagy sietségében nekem jött és rá borult a tea a kedvenc pulcsimra, ami nem mellesleg a Nádi volt. Mivel továbbra sem szólok hozzá, ő meg egy idő után feladta, hogy valaha is meghallgatom így nem förmedtem rá, sőt inkább tovább ittam megmaradt italom. Ezek után persze öltözhettem át hiszen csupa ragacs volt az egész, helyette meg egy cseppet sem túl kényelmes ám annál csillogósabb póló akadt a kezembe amit aztán egy sóhaj közepette rögtön magamra kaptam hiszen még be sem pakoltam és aggódtam, hogyha most a ruhatáramat át kéne néznem egy jó felső után kutatva akkor soha nem érnék be a suliba tekintve a szekrényem állapotát. Nos a múltkor, mikor Nádi elvitt egy újabb randira - mostanában folyamatosan meglep valamivel - akkor elégé feltúrtam az egészet és még nem volt elég lélekjelenlétem, hogy neki lássak kitakarítani így jelenleg inkább hasonlít turkálóra, mintsem egy szekrényre. És akkor még nem tudtam, hogy Nádi késni fog tíz percet így majdnem tizennyolc perc késéssel konkrétan beestem a kémia terembe ahol persze Gondos egy hosszas és fárasztó leszidást tartott és bár főleg Nádihoz beszélt - még mindig nem felejtette el a megjegyzését a székes ügy után -  nekem is végig ott kellett lennem. 

- Ez ma nem az én napom - sóhajtottam fel fáradtan amikor ebédszünetben a szendvicsemből a ketchup egyenesen a pólómra csöppent egy jó nagy foltot hagyva maga után. 

- Hát az enyém sem - támaszkodott neki a székem támlájának Nádi, aki épp oly ramatyul nézett ki ahogyan én is. 

- Alig várom, hogy vége legyen a napnak - sóhajtottam fel és a következő pillanatban berobogott Máday egy rakat papírral a terembe, amit aztán az aszatlomra dobott.