Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

79.Fejezet

Szeptember 22, szerda

Hajamat tépkedve ültem az íróasztalomnál és folyamatosan kódokat próbálgattam. Már vagy húsz párt kipróbáltam, de egyik sem volt helyes. Minden egyes kis fecni előttem volt és azokból próbáltam valamit kilogikázni kevés sikerrel. Amióta Ricsi a fülembe ültette azt, hogy lehet Ákos az valahogy nem tudom kiverni onnan. Amikor a suliban vagyok, társaságban nem gondolok erre, de amikor egyedül vagyok és van időm gondolkodni valahogy mindig ide lyukadok ki.

- Nem hiszem el - csaptam idegesen rá az asztalra amikor ismét egy hangos sípolással jelezte, hogy helytelen a jelszó.

Nem hittem, hogy Ákos az, egyszerűen abszurdnak tartottam több okból is és mégis itt vagyok és csak emiatt ügyetlenkedek ahelyett, hogy tanulnék. De lássuk is az okokat, szóval:

1.Már többször letárgyaltuk, hogy csak barátok vagyunk.

2. Tök normális velem, semmi különös dolgot nem tesz, mint pl. véletlen érintés vagy valami.

3. Barnival együtt egy egész oldalt hozott létre, hogy felkutassák az összes A betűvel kezdődő nevel rendelkező Szent Johannás srácot és ezt nem tette volna csak úgy.

4. Á betűs neve van és nem A, bár ez nem annyira fontos tény....

5. BARÁTNŐJE VAN.

Az ötödik meg valljuk be a másik négy helyett is beszél. Ugyan még nem láttam őket együtt, de mivel nem is találkozunk sulin kívül gyakran így ez nem meglepő. Na de akkor térjünk vissza a jelenbe, hogy végig nézhessük ahogy éppen az ágyamba dobom ezt a nyamvadt.... szóval ezt a játék széfet, ami jobban védett, mint egy igazi.

- Ezt nem hiszem el! - kiáltott fel Reni hitetlenül a túlsó szobába, mire egyszerűen kitoltam magam alól a forgós székemet és, hogy minél messzebb kerüljek a kicsi szürke gépezettől inkább átaraszoltam hozzá.

- Mi van Cortezzel? - terültem szét ágyán ugyan azzal a lendülettel ahogyan betértem zugába.

- Argh - túrt bele hajába lehetetlenül ráz a fejét, majd szépen lefejelte az asztalát.

- Igen szerintem is argh, bármi is legyen, viszont ne öljük az agysejteket kérlek - húztam el számat a koppanást hallva, amitől hamarosan olyan pukli nő majd a fején, hogy elmehet majd egyszarvúnak gyerek zsúrokra.

- Csak ezt nézd, totál hülyét csináltam magamból, már megint  - fordította felém laptopját, mire nagy nehezen felkászálódtam az ágyból és közelebb lépve hangosan kezdtem olvasni az üzenet váltásuk.

- Mi lesz holnap törin? Összefoglalunk.  Thx - motyogtam fél halkan. - Ez nem is vészes  - legyintettem le már előre elkönyvelve, hogy Reni már megint szeretné túldramatizálni a helyzetet, aztán ahogyan tovább olvastam a mosolyom szépen lassan olvadt le. - Holnap mozi? Oké!  Bocs, félreküldtem.  Jó, azt hittem, te is jössz velünk. Mindegy.  ?  Mert én megyek Virágékkal. Holnap. Azt hittem,, azt kérdezed, hogy holnap megyek-e moziba Ricsiékkel. Mert arra válaszoltam. Jó.

Tévedsz Reni - vigyorogtam magamban fejemet ingatva. Itt nem te csináltál magadból hülyét hanem Cortez vett téged palira, csakhogy nem számított arra, hogy te sem hagyod magad.

- Gondolom az utolsó csak egy szép mentés tőled - néztem továbbra is az üzenetváltást holott már rég átolvastam az egészet. Ez annyira Cortezre és Renire vall, az egyik elhívja moziba a másikat, az beleegyezik, de aztán a másiknak jön az öt perc és úgy gondolja szívassuk meg jól a másikat és a végén ő jön ki belőle rosszul. Tessék neked Réka és ezek közül az egyik a húgod, a másik meg a barátaid közé tartozik.