Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

52.Fejezet

Április 13, kedd

Unottan ültem biosz utáni szüneten, miközben az élet nagy dolgain gondolkodtam. Mint például, hogy az osztály miért szakadt több felé. Mármint a tegnap után én az hittem minden rendben lesz mára, erre amikor beérkeztem a terem négy különböző pontjában volt mindenki.

Barbi, Bogi és Vivien a fiúknak hátat fordítva az első padok a beszélgettek. Roli és Márk egy pillantás rá sem méltetva őket az ablak párkányon ültek és ott ökörködtek. Barni és Ákos még a folyosón voltak és alsóbb éveseket szívattak. Laci, Vik meg Nádi pedig az utolsó padokba csevegtek. Laci pontosan hátatt vetve Barbie - kitudja mi baja -, míg Vik végig Bogival próbált szemkontaktust felvenni, Nádi meg simán csak beszélgetett. Mindezeknek a közepén én a helyemen ültem és kimaradva a szétszéledésből a tegnap könyvtárból kivett könyvemet olvastam.

A történethez hozzá tartozik az is, hogy senkihez sem volt kedvem, mivel senki sem mondott semmit, hogy miért alakult ki a balhé egy napon mindenki között. Talán csak én, Nádi, Barni és Ákos nem voltunk érintettek a témába, na meg Roli de ő olyan mintha Márk másik fele lenne, szóval ott ebből a szempontból hagyhatjuk. Ráadásul fogalmam sem volt Barbi és Laci miért nem szándékozik egy helyen lenni, mikor mind a kettőről süt, hogy oda meg vissza vannak a másikért.

Meg amúgy Cortez sem szól hozzám, amit abszolút nem értek. Első szünetben oda mentem hozzájuk és egyszerűen ignorál, mintha nem is léteznék. Ricsi csak felvont szemöldökkel nézet minket és azt próbálta kitaláni, hogy mi is történt köztünk. Hát arra én is kíváncsi volnék!

Ha már Cortez, akkor itt van Reni is akitől minden el van tiltva, de persze hajnalok hajnalán ő köteleségének érzi, hogy Arnoldhoz menjen mert, hogy ő mennyire nem volt fér vele szemben. Oké, Arnold tényleg várt Renire és csak védeni akarta Corteztől meg minden, de miért haragszik meg egy ennyitől? Ez annyira ki tud akasztani. Hagyjuk is, hozzájuk sincs kedvem. Oldják meg maguk a bajaikat, én többet nem szólok bele!

Még aztán az is rátett egy lapáttal a hangulatomra, hogy nyáron kell menjen a francia levelező társamhoz akivel amúgy december óta nem tartom a kapcsolatot és talán csak annyit tudok róla, hogy szőke és velem egy idős, de komolyan a neve sem ugrik be mindig. Ráadásul rendesen mivel később érkeztem ez kikelet volna nekem maradjon, de valaki úgy döntött, hogy nem megnehezítjük még ezzel is Réka életét mert amúgy nem elég ez neki.

Szóval utolsó óra után valami tökéletes napot zártam, aminek nagy részében olvastam és azon imádkoztam, hogy ne legyen balhé. Még a tanárok is látták, hogy nincs jó hangulat és ezt figyelembe véve nem csináltattak semmi csoportos feladatott vagy hasonlót, csak leadták a leckét és alig várták, hogy elhagyják a termet amiből csak úgy áradt a feszültség.

Na de amint kezdtem utolsó óra után ellentmondást nem tűrve elrángattam Cortezt a társaságból - Nádi szakkörön volt - és a szemébe nézve vártam valami magyarázatra, ami nem nagyon akart érkezni.

- Mi az? - kérdezte értetlen arcot vágva, mire egy jó nagyot behúztam volna neki.

- Nagyon jól tudod te azt. Mégis mi bajod van velem? - förmedtem rá indulatosan.

- Őszintén, miért nem mondtad, hogy Reni elmegy évvégén? - nézet most először a szemembe és bár mérges tekintett próbált produkálni, mégis inkább kétségbeesett volt.

- Hogy tessék!? Ki mondta ezt a hülyeséget? - nevettem fel hitetlenül.

- Réka ne néz hülyének, szerinted miért zsákmányoltam be egy igazgatóit? Reni maga mondta - rázta meg a fejét.