Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

72.Fejezet

szeptember 12, vasárnap 

Nos igen pár napot kihagytam a suliból hála anyunak, aki nem akarta, hogy ezek után csak úgy suliba menjek. Szerdán még benntartottak a kórházba, majd csütörtök délbán szabadultam a fehér falak fogságából. Addigra gazdagodtam pár nem fogadott hívással köztük Barbi, Bogi és Vivien személyétől, és meglepetésemre egy volt Ricsitől is. Pár üzenetem is volt és valahogyan nagyon elterjedhetett a hír, hogy elájultam a szerdán a suliból haza felé, mivel Facebook-on a falam is tele volt különböző kiírásokkal. Ezekből a kedvencem Roli volt, aki csupán annyit írt, hogy másként is megúszhattam volna a magyar röpdolgozatot. 

Még az nap éppen az ágyamon ültem és a szívószálas poharamból ittam a szénsavas vizemet folyamatosan a tanulni valón könyökölve. Gondoltam ha már kimaradok a suliból akkor átnézem mindenből az eddig feladott anyagot, és pár dolgot amit eddig még nem igazán értettem. Jelentem ezután sem értem, de legalább a lelkem megnyugodott, hogy nem az elmúlt hetek figyelmetlensége miatt van. A telefonom ismét üzenetet jelzett, mire megvontam a vállamat és ismét a füzetem mélyébe vetettem magam, azonban amikor mér negyedikszer jelzett idegesen nyúltam utána, hogy lehalkítsam. 

- Ákos? - lepődtem meg a nevet meglátva a készülékemen. 

Összesen hét üzenetet hagyott a tegnap és ma. Ez csupán azért lepett meg, mert az üzeneteket ignoráltam mivel már a hívásokat és a messenger, meg facebook üzenetek is soknak számítottak számomra. 

tegnap 21:14 

Minden rendben veled? 

tegnap 23:57 

Megijesztettél, remélem rendbe jössz.

ma 12:46

Kiengedtek már? 

ma 13:25

Suli után átmegyek.

ma 15:10

Itthon vagy?

ma 15:11

Kijössz? 

ma 15:13 

?

Szinte azonnal magamra kapkodtam a cipőmet és a kabátomat pillanatok alatt kiérve a ház elé. Szégyelltem magam amiért nem válaszoltam magam és azért is mert biztos még mindig a ijedt lehetett, azok után, hogy a szeme előtt estem össze a saját felelőtlenségemnek hála. 

Ott állt a kapuba telefonját szorongatva egyre csak Reni ablaka felé lesve és akkor bevillantak azok az emlékek amikor még teljesen oda volt a húgomért állítása szerint. Aztán belibbent a mindennapjaiba a titokzatos kávézós lány és teljesen elcsavarta a fejét. És akkor beugrott, hogy a nagy Barnis ügy közepette teljesen kiment a fejemből a lánnyal alakuló kapcsolata és szerintem neki is. 

- Itt vagyok, sajnálom amiért megvárakoztattalak csak tanultam és nem vettem észre, hogy írtál - magyaráztam azonban a következő pillanatba karjaiba zárt teljesen összezavarva. 

- Ne tudd meg mennyire rám ijesztettél te lány - suttogta már-már elvesző hangon és akkor megértettem, hogy mennyire is aggódott értem.

- Sajnálom amiért rád ijesztettem, nem állt szándékomban - tartottam meleg ölelését és valahogy a hideg őszi szél sem tűnt karjai között olyan hűvösnek. 

- Még jó, hogy - képedt el elengedve karjaiból és zavartan tett egy lépést hátra. 

Két perc hosszas csend telepedett ránk és hazudnék ha azt mondanám egyik pillanata sem volt kínos. Csak bámultunk egymásra, miközben egyre több autó suhant el háta mögött és már csak arra kaptam fel fejem amikor Reni megjelent táskája pántját igazgatva és halkan köszönve szinte elsuhant mellettünk.