▄▄▄𝐊Ö𝐒𝐙Ö𝐍Ö𝐌▄▄▄
Hát elérkeztünk ide. Igazából számomra egy igazán nagy mérföldkő, a "100.Fejezet". Őszintén szólva amikor elkezdtem írni ezt a történetet csak a saját magam szórakoztatása volt a célom. Most meg hát, itt vagyok elég nagy olvasottsággal és azon gondolkodom megérdemlem-e. Bár mostanában nem igazán volt időm úgy igazán itt is olvasni, de nagyon sok jó történetre talál rá az ember ha keres, és hát eléggé nagy szívfájdalmam amikor egy-egy egyedi történet olyan kevés olvasóval és csillaggal ismeretlenül bolyong itt. Hibáztathatnánk ezért a Wattpad algoritmusát is, de igazából nem csak ez az oka annak, hogy egy-egy jó történet elvész. Mindenesetre most inkább a hálámat akarom kifejezni, mintsem, hogy a világ nagy dolgait fejtsem meg, mivel hát ha belekeveredek ebbe a témába akkor nem tudok onnan szabadulni egy könnyen, márpedig rövidre és tömörre akartam fogni ezt az egészet. Tényleg hálás vagyok ezeknek a nagy számoknak, elképesztően varázslatos érzés, hogy ennyien olvassátok a fanfictiomat. Tudom, hogy vannak hibák - nem is kevés - logikai, helyesírási és a karakter kidolgozás, cselekmény sem mindenhol annyira jó, de dolgozom rajta és mindig arra törekszem, hogy javítsak a gyengeségeimen. Az is közrejátszik ebben a nagy katyvaszban, hogy már két év eltelt azóta amióta először elkezdtem ezt a sztorit írni és azóta sokat változtam. A helyesírásom még mindig nem a legjobb és a figyelmetlenségem miatt sokszor akadnak problémák, de mindent megteszek, hogy az elkövetkezendőben a legjobbat nyújthassam nektek. Én tényleg teljes szívemből köszönök minden szép, vagy épp építőjellegű kritikát, sokszor feldobtátok a napom. Lehettem akármennyire a mélyben, amikor egy egy kommentet olvastam mindig erőt nyertem. Kissé mélyen érint, hogy mostanában eléggé kevés megjegyzést kapok a történetem alá, és eléggé elgondolkodtatott, hogy vajon kezd lapos lenne a történetem, vagy csak nincsenek olyan jelenetek ahol ki lehetne fejezni az érzelmeket. Végülis erre most sincs pontos válaszom, de mindent megteszek, hogy továbbra is magamhoz képest új és jó részeket hozni. Köszönöm az eddigi támogatást, és hálás vagyok azoknak akik ennyi fejezeten keresztül velem tartottak és az elkövetkezendőben sem hagynak el, remélhetőleg. Fantasztikusak vagytok, és remélem jól teli a vakációtok - már akinek van, persze - . Legyünk a továbbiakban is LL olvasok, és menjünk tovább együtt az élet kifürkészhetetlen útjain! :)
▄▄▄▄▄▄▄▄▄
November 2, kedd
Azt hiszem még soha egyetlen hétvége sem tűnt ennyire hosszúnak, mint amilyen ez volt. Folyamatosan Renivel voltam, és hát próbáltam jó pofákat vágni ahhoz, ahogyan jelenleg látta a helyzetet. Őszintén szólva bár azt hangoztatta, hogy nem a Kinga hibája, amikor már vagy ötvenszer hallgattam végig ugyan azt a mondatot kezdtem úgy látni, hogy valójában igenis van egy kis része ami csakis Kingát szeretné okolni a történtekért. Ezt pedig szépen a szemébe is mondtam, hogy utána hozzá tehessem azt is, hogy nagyon sok alkalma lett volna kiszállni a játékból, csak épp túlságosan is tetszett neki Cortez hirtelen ráirányuló figyelme. Ami azért nem volt teljesen igaz, mivel addig is ő volt az összes figyelme középpontja, csak épp soha nem vette észre. Szóval lényegébe gondoltam, hogy miközben depizik addig én szépen mondom a magamét, és akkor csak észhez tér. Hogy őszinte legyek elég nagy szerepet talált magának ebben a helyzetben Reni, már-már majdnem őt kezdtem sajnálni. Csak hát az volt az igazság, hogy sem Cortez, sem Reni nem nyerte el a sajnálatom, annak ellenére sem, hogy lehet egyik sem kérte azt. Corteznek a hirtelen haragja nem tetszett, hiszen annak a tudatában, hogy Reninek van valakije közeledett hozzá. Reni tette meg egyértelműen a világ egyik legnagyobb őrültsége volt, Cortez amúgy is gyűlölte Arnoldot, most meg azt a képzeletbeli pasit is a riválisának érezte. Számomra kúsza volt a történet, és valamiért nem is tudtam teljesen felfogni. Mindenesetre rájuk hagytam az ügyet, én csak támogatást tudtam mindkettőjük számára nyújtani különböző időpontokba.
YOU ARE READING
Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|
FanfictionRentai Réka vagyok, ismerős név ugye? Igen, Reni testvére vagyok. Most költözöm fel Budára, eddig Pesten éltem és bentlakásos suliba jártam, de tavaly áprilisban történt egy kisebb incidens, mikor is rájöttem, hogy milyen ember is voltam addig. Most...