Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

24.Fejezet

December 18, Péntek

Reggel jókedvűen mentem az iskolába, persze segítettem Reninek meg apunak ellapátolni a havat a kocsifeljáróról, de akkor is jó kedvem volt. Mit ne mondjak, imádom Nádit és a karácsonyt is (ami pár nap múlva lesz) de így együtt még jobb. Nádi és karácsony, tökéletes páros. Fú de utálom, mikor ilyen nyálas vagyok.

A termünk idén nem meglepően nem nyerte el a teremdíszítő versenyt. Az a-sok nyertek, vagyis Baranyai osztálya de kaptunk külön dicséretett a műkarácsonyfánk (kicsike, a katedrán van) miatt, amit szinte többet díszítettünk mint magát a termet, de mindegy megérte. Legalább ez az egy érdem csak a miénk marad.

Az ajándékozás nagyon jó volt, szerintem mindenki nagyon komolyan vette ezt az egészet. Barbi bordó kesztyűt horgolt nekem (imádom!), Nádi legoból csinált egy élethű focilabdát Rolinak, Viktor egy fehér csillámos képkeretet készített Boginak. Vivien CD-ét írt Doriánnak, tele volt ilyen emos bandák zenéivel. Ákos egy montázst csinált Barninak amin kiskoruktól fogva az összes képük megtalálható (már általános óta barátok). Barni egy ceruza tartót csinált Vivienek.

- Boldog karácsonyt! - léptem Márkhoz. Rögtön megköszönte majd a szemem láttára egyszerűen széttépte a csomagolást.

- Hű - ámult el.

- Tetszik? - kérdeztem félve.

- Naná, nagyon jó lett - mosolygott majd hirtelen megölelt.

- Örülök.

- Ezt hogy csináltad? - kérdezte mikor elengedett kezében folyamatosan forgatva a tárgyat.

- A régi sulimban volt egy külön órám amin csak ilyenekkel foglalkoztunk - meséltem.

- Gáz lehetett.

- Az volt, de most hasznát vettem - mosolyodtam el bevallva. Utáltam a technika órát, amit egyedül a technológiához lehet hasonlítani de még annál is borzalmasabb.

- Oltári - forgatta a kezei között Ákos pillanatok alatt ott teremve mellettünk.

Ezután Kardos boldog karácsonyt kívánt mindenkinek, majd mehetünk haza. A suli előtt megálltam Cortezel és Ricsivel.

- Reni nem jön a szilveszteri buliba - avatott be Ricsi a fejleményekbe.

- Tudom - vontam vállat.

- És? Miért nem? - próbált kiszedni belőlem valamit.

- Csak jó barátja akar lenni Virágnak - magyaráztam.

- De... - kezdte Ricsi feszülten, mire rögtön leintettem. Azért mégis csak egy évvel nagyobb vagyok, még ha magasabb is mint én és senki soha meg nem mondaná. 

- Tudom, hogy Virág milyen, de Reni még mindig a barátjának tartja - sóhajtottam. -, és én megértem.

- Túl jószívű - ingatta a fejét Ricsi.

- Ricsi emlékeztetnélek, hogy te vagy belezúgva Virágba, miközben előttünk adod DonJuhant de amúgy magadba nem tudsz soha rá haragudni, szóval nem én vagyok a jószívű, sőt nem is a szívem csücske jelenleg Virág csak tudom milyen amikor az ember letéved a helyes útról és idő kell míg erre valaki rájön - fontam össze a karjai magam előtt.