Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

31.Fejezet

Február 1,hétfő

 Ebédszünetbe végig jártuk Barbival és Bogival a rajzokat amik kivoltak állítva. Virágé nagyon jók lettek, a Barbiét pedig imádtam, majd megláttuk a Cortezét. Egy manga lány ült egyedül a lépcsőn, körülötte minden olyan boldog volt csak ő volt egyedül szomorú. Valahogy ez az egész ismerő volt, de nem tudtam honét.

-Ez nagyon jó -ámuldozót Barbi aki egyedüliként rendesen értett is hozzá.

-Aha, Cortez kitett magáért. De eddig is tudtuk, hogy jól tud rajzolni -mondta unottan Bogi.

-Hogy van az, hogy nektek nem jön be? -kérdeztem.

-Nekem még tizedikben egészen tetszett, majd ráuntam -magyarázta Barbi.

-Erikának tetszett nagyon, majd később rákattant Márkra. Nekem meg alapból sose tetszett, szerintem játssza a nagy menőt aki mindenkit megkaphat - rázta a fejét Bogi.

-Ja, az a-s lányok vannak úgy oda érte - helyeselt Barbi - , főleg Móni, Zsanett inkább Nádira bukott - mesélte Barbi.

-Hát, arról már lemaradt - tárta szét a karomat.

-Ugyan, az olyanok mint sose tanulnak - morogta Bogi.

-Én megyek megnézem, hogy Laci végzete a büfébe - fordult le az egyik folyosón Barbi.

-Még el kell pakoljak - indult meg a terem felé Bogi, így én az udvar felé vettem az irányt csakhogy az ajtóba megtorpantam.

Arnold állt ott és épp Reninek tartotta a kabátot, aki belebújt majd Arnolddal indultak el -természetesen ki lennék én ha nem követném őket - akkor már rég kinéztem egy jó leskelődő helyet. Nádi ekkor lépett be az ajtón, majd mikor meglátott egyből oda jött és velem együtt követtük Reniéket.

-Tudok valamiben segíteni? - kérdezte Arnold, bár elég rosszul halottam.

-Nem hiszem. Totál hülyét csináltam magamból Cortez előtt... - kezdte Reni, mire Arnold színpadiasan sóhajtott - Bocs, tudom, hogy unod ezt a témát.

-Nem arról van szó, hogy unom - közölte szárazon.

-Akkor? - kérdezte Reni, mi pedig ekkor indultunk fel a lépcsőn utánuk.

-Ahogy Cortez szóba kerül, komoly, intelligens lányból nevetgélős, zavart kamasszá redukálódsz, és ezt az énedet nem tudom hová tenni - adta elő.

-Tudom és sajnálom! - álltak meg a szekrények előtt, mi pedig elbújtunk a szekrényeknél - De nem tehetek róla. Próbálom úgy alakítani a dolgokat, hogy ne okozzak csalódás, de mostanában minden összejött. Kezdve a szilveszterrel, amit még mindig nem hevertem ki - és ekkor csapott nyakon a felismerés, az a rajz Renit ábrázolta. - Cortez is zavar, mert nem egyértelmű a viselkedés, de ezen kár meglepődni. És akkor mindezek mellett ott van az is, hogy elmész... -suttogta.

-Tudom - sóhajtott Arnold -  .De, Reni, bármikor mond el, amit gondolsz.  Azért vagyok a barátod, hogy még tudjuk beszélni ezeket a dolgokat. Is - játszotta túl a szerepét.

-Oké. Én tényleg örülök annak, hogy sikerült és átvettek. Vagyis őszintén, csak félig örülök - sütött le a szemét.