15.Fejezet

2.1K 82 3
                                    

Október 15, Csütörtök

Reggel gyomor görccsel keltem aminek nem Vladár volt az oka, hanem egy kicsit bepánikoltam. Mármint amúgy nem nagyon lett volna okom rá, de mégis. Mikor kiléptem a kapun nem várt meglepetés fogadott, azaz örültem csak nem számítottam rá. A lábam a földbe gyökerezet és furán néztem Nádira, aki elröhögte magát majd közelebb lépve, magához húzott.

- Szia - köszöntem és a fejem a mellkasába fúrtam, beszíva jellegzetes illatát.

- Szia - mosolygott. Miután kiörvendtem magam, Nádi rákulcsolta az ujjait az enyémekre majd elindultunk.

- Reni? - kérdezte.

- Nem mintha furcsállnám a kérdést de láttál vele jönni egyszer is? - vontam fel a szemöldököm, mire megrázta a fejét. - És amúgy is biztos, hogy pont most nem jönne velünk. Nem akarna zavarni.

- Nem zavarna - mondta Nádi, mire bólintottam.

- Én ugyan ezt mondanám, de ismerem úgy sem jönne. De ha már Reninél tartunk, nincsen semmi mondandód? - vontam fel a szemöldököm, mire elröhögte magát.

Pontosan tudta, hogy miért kérdezem.
Mert még valamikor év elején azt mondta, hogy tetszik neki Reni, erre elkezd velem járni, és be is vallja, hogy  amúgy kedvel.

- Csak látni akartam a reakciódat - mosolygott, mire én is megenyhültem.

- Na és sikerült valamit elérni? - kérdeztem, visszafojtva a mosolyomat.

- Nem, nem láttam semmit - ingatta a fejét.

- Amúgy szerinted mi lesz a többiek reakciója? - kérdeztem és oldalasan  rá pillantottam.

- Mindjárt meglássuk - biccentett az iskolára. Cortezék már ott álltak, egytől egyig, majd mikor oda léptünk hozzájuk mindenki ránk nézet egy percre, de egyik sem vette észre, hogy egymás kezét szorongatjuk.

- Sziasztok - köszöntem, ők meg természetesen vissza köszöntek.

- Ti mégis miért jöttetek együtt? - kérdezte Dave furán nézve ránk.

- Miért ne jöhetünk volna? - vontam fel a szemöldököm.

- Csak fura - vont vállat és újra nyomkodni kezdte a telefonját.

Ricsi gyanakvóan nézet ránk, majd beleivott a Colába ami a kezében volt közben pedig tetőtől talpig felmért minket, illetve csak akart mert a szeme megakadt a kezünkön, majd elkezdett fulladozni.

- Jól vagy? - nézet rá Cortez.

- Igh... Ighe...... - probált megszólalni, de amikor az ember épp fuldoklik akkor nehéz.

- Nehogy meg fulladj! - kezdte el vadul ütni a hátát Zsolti.

- Jóhl.... Vakhok... - próbált beszélni.

- Mi van veled haver? - kérdezte Cortez. Ekkor megjött Virág és Reni, Reni Ricsi fulladozását nézte, Virág pedig hozzánk fordult majd gratulált.

- Mi?Miért gratulálsz? - nézet fel a telefonjából Dave, aki persze először szeretet volna értesülni a fejleményekről, mivel...mivel ő Dave.

Szent Johanna Gimi    |Rentai Réka|Nơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ