Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

70.Fejezet

szeptember 7, kedd

Nyomozásos játékok második napja, amit káromkodással kezdtem látva, hogy piros felsőm ismét koszosan hever a földön. Őszintén szólva emlékszem még kilencedikben mennyire sok időt töltöttem, hogy ki válasszak egy-egy ruha darabot és össze társítsam őket, most meg kómás fejjel kikapom a szekrényből ami legelöl van és az sem érdekel ha éppen a tegnap leevett ketchup foltos pulóver az. Na jó egy kicsit túloztam, mivel azt rögtön eldobtam kezemből ahogyan kezdett kitisztulni látásom és  helyette a második kezembe akadó felsőmet vettem elő, ami már tiszta volt és hát nem meg lepően vörös színben pompázott. Erre mondta Nádi, hogy a ruháim 90%-a vörös és annak árnyalataiból tevődik ki. Visszagondolva igaza volt, bár csak 87%-a piros vagy épp vörös. A többi meg eloszlik az összes többi szín között. 

Komótosan sétáltam le a dombon tudván, hogyha két perccel később érkezek akkor sem fogok elkésni hála Barbinak, aki volt olyan kedves, hogy arra a két percre míg magára hagytam a telefonom átállította az ébresztőmet egy jó tizennyolc perccel előbbre, mint amilyenkor szoktam keni rendesen. Szóval kedves barátosnémnak köszönhetően se nem késni nem fogok, de még azt sem tudom el mondani, hogy pontos időben érkeztem. Innen is köszönöm kedves Barbara az általad elő karácsonyi ajándéknak nevezett ébresztést. 

A sulinál aztán megpillantottam a tizenegyedikesek alkotta csoportosulást, amit egy nagy mosollyal nyugtáztam és bár nem akartam be pofátlankodni, végül mégis megtettem, hiszen Renin és Cortezen kívül szerintem egyikükkel sem váltottam egy köszönésnél többet, sőt Ricsivel hála a sok osztályteremben ülős napnak még nem is találkoztam. És azért már hiányzott, hiszen utoljára azt hiszem július első hetében láttam és azután csak néhány üzenetet, meg egy-egy elvétett telefonbeszélgetést váltottunk.

- Sziasztok - köszöntem rájuk egy cseppnyi vidámságot varázsolva orcáimra, hogy ne süssön róla annyira a fáradtság. 

- Ré, komolyan mondom lassan kezdtem azt hinni, hogy most, hogy végzős lettél már nem csíped a burámat - karolt belém hirtelen Ricsi fejét hevesen rázva.

- Mi? Dehogy, bírom én a burád még most is - használtam ugyan azon kifejezést, mint ő, nyugtatás képen hiszen szó sem volt róla. 

- Fhu akkor megnyugodtam, hogy nem hagytál el ebben a csúnya, gonosz világban - dramatizálta tovább a helyzetet, amin sokan jót derültek, majd megérkezett kissé késő húgocskám is, aki szokásához híven pont csengetés előtt pár perccel futott be. 

- Jó reggelt - köszönt, aztán hamar megértette, hogy újonnan arról van szó, Virág összesen hét órát tölt Facebook nélkül. Este fél tizenkettő körül posztol utoljára, és fél hétkor már „jóóó reggelt fészbúúúk" üzenettel indít. Igazából Zsolti fejezte ki ezzel szemben megrökönyödését, míg Ricsi fejével a társaság felé biccentett jelezvén, hogy "nézd csak meg mekkora balhé lesz itt még". 

- Ugyan, ez semmi - kontrázott rögtön Dave. - Én közvetlenül elalvás előtt még csekkolom mobilról. 

- És mégis mit? A kutya nem ír neked soha - röhögött Zsolti. Mosolyom erre kiszélesedett és rá kellett jöjjek, hogy ők velünk ellentétben nem csak külsőleg változtak meg és ezalatt a pár hónap alatt talán csak Kinga vált felelősségteljesebbé és felnőttesebbé. De hát eddig is ő volt a legerősebb jelemű. 

- Csak hiszed. Négy oldalnak vagyok az adminja, fontos, hogy online legyek, hogy követhessem az eseményeket... - vigyorgott Dave fontoskodva. 

- Ren? - nézett rá Ricsi, mire  az említett elmosolyodott. Ránézve arra is rá kellett jönnöm, hogy a nyár folyamán szépen kivontuk egymást az életünkből és lassan ismét elhidegültünk egymástól, pedig abszolút nem ezt akartam.