Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

42.Fejezet

Március 16, kedd

Hát azt hiszem mielőtt a mai napra térnék elkéne mesélnem a hétfőn történteket. Khm... nos azután az utolsó "pontosan" szócskám után az utámra engedték, illetve csak ki a folyosóra, mivel így mond "ítéletet" kelett mondjanak. Tíz perc. Összesen ennyit töltöttem Nádi karjaiba - elgyengültem oké? - aztán már hívtak is vissza. Lilla, Krisztina, Mónika és Cecília rögtön bemenetek a terembe én azonban még egy hatalmasat sóhajtottam mire rávettem magam.

Itt az idő! Ha most bebizonyítsák, hogy közünk volt az egészhez akkor megyünk a bírósagra. Ha viszont ez nem sikerült akkor végleg itt hagyhatóm a sérelmeimet és rossz tetteimet és végre örökre pontot tehetek az i - re. Jó nagyot. Akkor talán majd megvilágosulok és tudni fogom, hogy mi is a következő lépésem. Merthogy a Nádis üggyel valamit kezdenem kell, ahogyan a suli választással is.

- A bizottság méghozta a döntését! - sétált a tanári asztal elé Somogyi és végig nézet rajtunk. -  Lilla te a mai nappal többet nem kell vissza gyere ide, ebbe az épületbe ha nem szeretnél. - mosolygott kedvesen a lányra, aki illedelmesen biccentett -  Krisztina, Cecília, Réka és végül te Mónika. Mivel semmilyen vallomás vagy bizonyíték nincs arra, hogy közöttök lenne bármihez is Lilla ügyhez így hivatalosan is tiszták vagytok és folytathasátok a tanulmányaitokat itt. Mármint ti hárman itt. - biccentett a lányok felé.

Feszengve biccentettem, majd elköszöntem Somogyitól és erőt véve magamon Balogh tanár úrtól és Sándor tanárnőtől is elköszöntem. Utoljára Gábori igazgatóhelyeteshez léptem.

- Viszont látásra igazgatóhelyetes úr - biccentettem.

- Viszont látásra Réka! Tudod amennyire illetlen voltál annyira vettél egy 180 fokos változást. Ha úgy gondolod ennek az iskolának a kapui akaratomon kívül is nyitva állnak előttetek - pillantott Lillára aki szintén akkor lépet oda elköszönt. - Te Lilla mintadiák voltál nálunk, te pedig Réka utolsó pillanatban váltál azzá, majd ezt egy másik iskolában kamatoztattad.

- Köszönöm a lehetőséget igazgatóhelytes de teljes mértékben megtaláltam a helyemet az új iskolában és nem áll szándékomban vissza jöni ide - válaszolt illemtudóan Lilla. - A további viszont látásra igazgatóhelyetes úr!

- Nekem sem áll szándékomban vissza térni. Pontosan megtaláltam a helyem, valahol máshol a családom közelében - pillantottam az ajtó felé ahol Dominik és Nádi alakját véltem felfedezni.

- Nos, ezt sajnálattal hallom lányok, de további sok szerencsét kívánok nektek - biccentett, mire megköszöntük majd egyszere hagytuk el a termet.

- Hát akkor ennyi - néztem körül a folyóson.

- Ennyi - bólogatott Lilla. - Bánod?

- Nem, na és te? - fordultam felé.

- Cseppet sem. Ha valamikor újra Pesten leszel nyugodtan írj rám, szívesen összefutnék veled - nézet rám.

- Ez fordítva is igaz. Ha majd egyszer Budára tévedsz csörgess meg és bármikor találkozhatunk - mosolyodtam el.

- Nos, mivel Bence eredetileg ott lakik így nem kizárt, hogy találkozunk majd.

- Alig várom.

- Én is - mosolygott majd egy sziával elváltak az útjaink.

- Na? - támadt le Dominik.

- Hát nagyon úgy tűnik végleg itt hagyhatóm ezt a helyet - válaszoltam, mire összecsapta a tenyerét.

- Az igen! - pacsizott le velem.

- Mikor találkozunk még? - kérdeztem mikor a parkolóban álltunk Nádi kocsija mellett.