Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

56.Fejezet

Május 10, hétfő

Virág tizenhatodik szülinapja. Amit amúgy a tegnap tartottak és amin nem tudtam részt venni hála annak, hogy még  megfáztam vagy nem tudom mi történt de a pozsonyi út után a hangom eltűnt és már jött vissza egy picire. Az orvos felírt négy különböző gyógyszert, szóval anyu azzal tömött meg egy csomó zöldséglevessel amiben több volt a lé, mint a zöldség. Na de ennek köszönhetően kihagytam Virág szülinapját, és Dorián orrának a betörését is. Amit azért sajnálok, mert szívesen végig néztem volna. 

Reggel Nádi hozta a szívdöglesztő énjét és ezzel elérte, hogy még az eddigieknél is pocsékabbul érezem magam és még jobban magam  köré tekerjem hatalmas pulcsimat. Májushoz képest nagyon nagy kánikula volt én mégis egy túlméretezett menta színű pulcsit vettem fel, mivel úgy gondoltam nem volna jó úgy kezdeni a nyarat, hogy folyamatosan kapar a torkom és egy szót sem tudok kiejteni. 

- Reggelt - mormoltam amennyire csak tudtam.

- Neked is. Jobban vagy? - nézett rám csodálkozva, mire egy picit megráztam a fejem.

- Nem igazán, de a hangom kezd egyre jobban vissza jönni - mosolyodtam el mindezek ellenére.

- A hangod? - kérdezett vissza, mire felnevettem. Hát ez minden volt csak nevetésnek nem volt nevezhető. 

- Ühüm - bólogattam és megkértem rá, hogy inkább most egy jó darabig ne társalogjunk. 

Az iskolánál rendesen állt a bál és bár késve érkeztünk az egész folyosó arról zengett, hogy most Ricsit és Doriánt is kicsapják. Ijedségem egy pillanatról a másikra jelent meg és még az sem segített mindezen, hogy Farkas sem  volt jó kedvében. Folyamatosan csak kiabált és az sem érdekelte, hogy igazából mindenki síri csendben ült. Amikor Dorián belépet egyszerre tizenegyen támadtuk le, no engem nem ő érdekelt hanem Ricsi, viszont a többieket egészen lázba hozta a tudat, hogy lehet megszabadulunk egy évvel hamarabb emós barátunktól, mint alapból kellene. Na jó azért ez egy kicsit engem is felvillanyozott, főleg amikor a fiú csupán idegesen becsapta maga mögött az ajtót és nem is jött be hanem rögtön inkább kifordult.

- Ez egy biztos igen - vigyorgott elégedetten Laci, mire a többiek is ujjongani kezdtek.

 Engem azonban továbbra is az érdekelt, hogy vajon Ricsi is erre a sorsra jutott-e. Ugyan tudtam, hogy rokonságban áll Borrel-el viszont ahogyan a többiek sztorizgatásából hallottam Máday sem a jó kedvéről volt ma híres. Ugyan nem tudom mégis ki tud boldog lenni hétfő reggel nyolckor, de egyszer biztos, hogy az én osztályom nem tartozik ide. Sietősen hagytam el a termet amikor kicsengettek és egyenesen Reniék terméhez siettem. És ha már Renihez is kitértünk az osztálykirándulás után folyamatosan virult a feje egészen tegnapig. De semmit nem tudtam kihúzni belőle, már csak azért sem mert beszélni sem tudtam. Ennek ellenére ráírtam arra a személyre aki minden bizonnyal - legalábbis személyes véleményem szerint - kiváltotta ezt belőle, ő viszont nem volt beszédes kedvében így simán lerázott, én meg picit berágtam rá. 

- Kirúgtak? - kérdeztem, de az értetlen arcokat látva idegesen kikaptam a zsebemből a telefonomat és azon pötyögve küldtem egy üzenetet neki. Rögtön megnézte majd ahelyett, hogy válaszolt volna ő is inkább bepötyögte. Nem. Kifújtam az addig ben tartott levegőt és egy mosoly kúszott arcomra. Viszont azért mielőtt elhagytam volna a termet még írtam valamit neki, majd elküldve azt kifordultam a teremből és gondoltam vissza megyek és végig nézem ahogyan a többiek kárörvendenek Doriánon. 

Ré

Nem süketültem meg ugye tudod? 

Ricsi

Pedig állat lenne

Erre már inkább nem válaszoltam, helyette elfoglaltam helyemet. Az osztályon végig nézve ismét mosolyogni támadt kedvem, hiszen újra minden a régi volt. Barbi, Vivi  utóbbi asztalán ülve beszélgettek, míg Vik Boginak segédkezett a történelem házival, amivel egymaga nem boldogult. Laci Doriánon röhögött folyamatosan és epés megjegyzésekkel kergette ki még a világból is az emós fiút. Nádi az asztalán könyökölve zenét hallgatott miközben lágy mosollyal figyelte barátait.  Azt hiszem neki is megterhelő volt az elmúlt időszak, és jót tesz végre egy kis nyugalom nem csak neki hanem mindenki másnak is. Barni és Ákos az ablakon kihajolva keksszel dobálták az ablakunk előtt elhaladókat és amikor egy-egy nagyobb szájú alsóbb éves vissza szólt simán leöntötték egy flakon vizel. Roli meg Márk pedig... nos éppen a tanári asztalt szedték szét. De szó szerint, egyiküknél egy csavarhúzó volt, míg a másiknál egy kalapács. Kikerekedett szemekkel figyeltem ahogyan a következő pillanatban megfogják az asztal lapját és egy egyszerű mozdulattal leszedik majd elindulnak a kijárathoz. A tanári jelenleg csak két lábból és az oldallapjaiból ált, na meg abból a kényelmetlen székből. 

Éppen kidugtam a fejemet az ajtón, hogy utánuk kukkantsak tekintve, hogy rajtam kívül egyedül még csak Ákos vette észre aki ahelyett, hogy bármit is tett volna abba hagyta a keksz dobálást és a hasát fogva őrül vihogásba fogott, amikor is Máday száguldott el mellettünk.

- Hohó Roli fuss, fuss - kiabált rá a hátul álló Márk és az asztal lapot tolva egyhelyben kezdett el futni. - Tízes szintű riadó!

- Basszus Máday az? - riadt meg és egy pillanatra megcsúszva majdnem eltaknyolt, de végül megtartotta egyensúlyát és olyan gyorsan kezdett el sprintelni a fallapot karja alatt fogva, hogy a hátsó Márk csak kapkodta lábait.

- Major, Illés mégis mi az a kezükben és miért hull ki belőle ennyi csavar? Honnan szedték, álljanak már meg! - kiabált az igazgatóhelyettes asszony és sietősen követte a két jó madarat akik a következő pillanatban lefektették a padlóra a fa lapot és mindketten ráültek, majd meglökték magukat és Kevinhez hasonlóan óriási sebességgel haladtak le a lépcsőn egyenesen neki az udvarra vezető ajtónak. Odáig már nem láttam el de a hangos tapsvihar és Máday kiabálását leszámítva halottam a hangjukat és nem nagyon történhetett nagyobb bajuk. 

Két percre rá meg kint is volt Twiterren Dave által egy videó amin pontosan látszik ahogyan kicsapódik a két szárnyú ajtó és előre Márk feje bukkan fel, majd Rolié végül meg egymáson fetrengve kötnek ki a fűves területen. Két másodperccel később pedig megjelenik Máday és idegesen kezd el ordibálni velük, miközben Roli feltápászkodik és ekkor észreveszi, hogy az asztallap két nem annyira arányos darabra tört. 

- Az asztal! - kiált fel ijedten.

- A mi? Illés beverte a fejét vagy mégis mi történt magával? - förmed rá Máday még jobban megemelve hangját.

- Az a tanári asztalunk! - jön Ákos hangja messzebbről, mire Dave őt kezdi el vetetni ahogyan az ablakból kihajolva kiabál. 

Na és ekkor Máday teljesen elképed és annyira meglepődik, hogy egy jó darabig csak tátogni tud. Ezek után két igazgatóival tért vissza a jó madár és már korhadó de még épp asztallappal amit esküdni mernék, hogy már láttam az egyik elhagyatott teremben. Azt felszerelik majd ahogyan Roli elégedetten rávág egyet szépen ketté törik. Pislogva nézek rájuk, majd a többiekkel egy időben nevetünk fel.

- Áhh amúgy is kémia lesz, majd holnapra megragassza a gondnok - legyintett kelletlenül Márk és hátára kapva táskáját szorgosan szedve lábait elhagyja a termet, nyomában Rolival. 

A nap végén fáradtan zuhanok be ágyamban és egészen ötig alszok, majd akkor kicsit rendbe szedve magamat előkészítek mindent a filmezésre. Nádi pedig pont időben fut be és ágyamon szétterülve csupán annyit morog, hogy édes mindegy milyen filmet nézünk. Na és így kellett végig nézni velem a a Bébi úr: Családi ügy című animációs filmet. Annyira nem bánta, mivel elmondása szerint neki mindegy mit nézünk amig azt hozzá bújva teszem. Én meg ezt készségesen szerettem teljesíteni, ráadásul a mese sem volt semmi. Már csak az Énekelj! 2-t kell vele megnézem aztán amikor kijön és az életem kerek lesz.