Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

64.Fejezet

Június 11, péntek 

Nos miután a tegnap fény derült rá, hogy nyertünk még ha ehhez az is kellett, hogy hétfőn mi hárman, majd kedden meg Laci-t tették majdnem ki infóról hála Robinak meg Andrisnak akik persze nem bírtak magukkal, Laci meg ki lenne ha nem ezen szórakozna fennhangon. Mindezek ellenére a többi napon taroltunk és szinte egy osztály sem volt képes megelőzni minket - ezt neked Baranyai -, szóval az első hellyel büszkélkedhettünk. Kardos persze bár próbálta takarni de igazán büszke volt ránk. 

- Utolsó nap - állapította meg Barbi amikor szinte mind egyszerre értünk a teremhez.

- Az - bólintottunk többen is kissé melankolikus hangulatba keveredve.  

- Milyen volt? - fordult felém Ákos, mire csupán megvontam vállam.

- Különös és izgalmas. Kész őrültek háza ha őszinte akarok lenni, de nem bánom - mondtam miközben közelebb húzódtam Nádihoz, aki le mosolygott rám és derekamnál fogva közelebb vont magéhoz.

- Tudod, hogy van az őrülteknek őrültek háza jár - vigyorgott rám Barni és az ajtót berúgva maga előtt besietett az ajtón.

- Hé - kiáltottak fel többen is sértetten, mire csak röhögés hallatszott vissza a teremből.

- Tizenegy bé nem gondoljátok, hogy ideje volna bemenni a terembe? - jött sok diák rémálmának okozójának hangja, mire ijedtében többen is megrohamozták az ajtót. - Reménytelen esetek vagytok. Jövőre több komolyságot várok tőletek, hiszen ti lesztek majd a legidősebbek még ha csak papíron is - tette hozzá és elsietett a háborgó társaságunk elől.

- Jó példák leszünk ne aggódjon igazgatóhelyettes asszony - kiabált utána Márk és Roli egy huncut mosoly kíséretében. 

- Ez semmi jót nem jelent - mosolygott Barbi ahogyan elfoglalta helyét, szinte egyszerre velem. 

- Részletkérdés - legyintettem, hiszen addig még van pár hónap és addig csak komolyodunk egy kicsit. Ugye?

- Hát eljött ez a nap is - lépet be a terembe ezzel egy pillanat alatt elhallgattatva minket Kardos és semmilyen érzelmet nem tükrözőt arckifejezése. Áh csak a szokásos. - Szóval nem húznám az időtöket, mivel ki tudja milyen agybomlasztó ötlettel rukkolnátok elő pillantok alatt - ingatta meg fejét egy nagyon apró mosolyra húzva ajkait, mire szinte mind felnevettünk. Kétségtelenül ismeri már a társaságot, még ha néha tagadná is. 

A bizonyítvány osztás valóban hamar lement és annyira nem lepett meg amikor egy jegyen múlott a szín ötös lezárásom. Akárhogyan is próbálkoztam nem tudtam kihozni biológia hármasomat amit még év elején zsebeltem be. Valahogyan az a tantárgy soha nem volt az erősségem és valószínűleg az elkövetkezendőben sem lesz. Bogi szintén egy fizika kettes miatt lett csak négy valami. A többiek meg... hát a jó ég tudja de az biztos, hogy ők nem az ötöst rontották le. A jó hír viszont, hogy egyikünk sem bukott meg még ha ez Barni és Dorián esetében húzós is volt egy picit. És ha már Dorián...

- És hát így utoljára vagytok tizenketten mert sajnálatos vagy nem sajnálatos módon távozik idén ismét egy osztálytársatok. Szeretne esetleg valaki valamit üzenni esetleg jó tanácsként rá bízni valamit? - nézet körül és senki sem lepődött meg amikor síri csenden kívül még csak a légy zümmögése töltötte meg a helyet egy kis zajjal. Az azonban már határozottan nagyobb csodálkozást keltett mikor feltettem kezem, majd Kardos meglepett biccentése után felálltam és Doriánhoz fordultam.

- Nem szeretném nagyon én sem húzni a szót, és kétszínűnek sem szeretnék tűnni, viszont mint veled  egy időben érkezett valaki úgy gondolom valamit azért mégis csak kéne valakinek mondania a távozásod előtt. Nem kertelek, te soha nem kedveltél engem és ez fordítva is igaz volt bár míg nekem konkrét okom volt, addig a tiéd valamelyest ismeretlen maradt számomra. - néztem szemébe, de csak megvetést kaptam vissza. - Szerintem te jelenleg nagyon nem értékeled ezt a kis beszéd féleséget amit én próbálok neked összekaparni, de remélem egy nap majd ha hálás nem is leszel érte de megérted majd miért tettem. Szóval a lényegre térve nagyon nem voltál  egy szociális alak és szeretted is kihúzni magad a dolgokból vagy épp a nehézségeket lerendezni egy váll vonással. Szerintem ha ezeken változtatsz és a modorodat is helyre rakod akkor egész jól be tudsz majd illeszkedni az új iskoládba. Én minden jót kívánok neked és bár sok van a rovásodon találd majd meg azt a társaságot ahol majd önmagad lehetsz. Ennyi - ültem le befejezve kissé hosszúra nyúló beszédemet.