Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

86.Fejezett

október 4, hétfő

A szombat eléggé jelentőségteljes volt számomra, oly módon, hogy azóta sem tudom kiverni a fejemből a közös beszélgetésünk. A Margit-szigeten randiztunk elég nyugodt körülmények között ahhoz, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni. Hosszas társalgást folytattunk szinte mindenről ami csak egyszer szóba került, és meglepetésemre nem volt semmilyen kínos közjáték, sem olyan átlag témák, hogy "huh szép az ég", vagy "na és mi a kedvenc színed". Nyilván idővel majd ezek is szóba fognak jönni, de egyenlőre csak ismerkedünk. A jövőnkről beszélünk, hiszen valamelyest tisztában van vele, hogy most életem döntése előtt állok és nem könnyű ezt meghozni. Elmondása szerint viszont ő már tudja milyen lenne a szerinte ideális egyetem számomra, vagy hát nem is egyetem hanem egy pontos szak. Kíváncsi voltam rá ő hogyan lássa, de az orromat megpöckölve csupán annyit felelt, hogy majd elmondja amikor kiválasztottam én magam, hiszen nem akar befolyásolni. A szüleim talán annál inkább, mivel mostanában elég sokszor előjön ez a téma vacsoránál és kezdi őket egyre jobban kiakasztani a tudat, hogy még én magam sem tudom hol akarok elhelyezkedni. 

Én kilencedikben nem hiába mentem direkt olyan középiskolába ahol a nyelvekre alapoznak, itt viszont a Szent Johannába nem a nyelvekre alapoznak, hanem egy bizonyos nyelvre a többi meg adott. Nem hiszem, hogy ezzel az lehetnék aki annak idején kilencedikbe akartam. Na meg őszintén már nem is akarok. Azok a tervek már rég nem azt képviselik amit jelenleg látok, és ami jelenleg a legfontosabb számomra. 

Mindenesetre eléggé kellemes csalódás volt Adrián és nem értettem mi ellenvetése volt Boginak, amikor ma reggel meghallotta ahogyan Barbi a randiról faggat ki. Nem akadt ki és előadást sem tartott, hiszen akkor meghazudtolta volna magát, viszont eléggé világosan a tudtomra adta, hogy mit gondol a helyzetről amikor pofákat vágva megrázta fejét és rögvest ott hagyott minket. 

Harmadik órában éppen infón játszottam a gépen nagy unalmamban, amikor kicsapódott az ajtó és Máday jelent meg a füllénél rángatva Márkot, aki csak eltorzult arcal ismételgette, hogy jaj, jaj.

- És most pedig itt maradsz és nem akarlak többet meglátni sem a kilencedikes diákok körül, de a kémia labor közelébe ugyan nem - ültette le az üres székbe, ami valóban az ő helye volt és ami azt illeti Márkot szünet óta nem is láttam. Ami viszont igazán meglepett, hogy egy öltönyben volt rajta egy tipikus fehér köpeny, amit Gondos szokott előszeretettel használni és egy plexit szemüveg. És ami vitte a prímet és ami miatt mindenki fuldokolt a visszafojtott nevetés miatt az a vörös paróka volt, ami teljesen fedte Márk haját.

Ahogyan Máday elhagyta a termet Tölgyessy gondterhelten felkelt a helyéről és az igazgatóhelyettes után sietett, gondolom Márk ügyében, hiszen nem írta be hiányzónak. Tölgyessy ahhoz túl jó fej volt és amikor a többiek mondták, hogy valószínűleg csak késik egyszerűen eltolta maga elől a naplót. 

- Hát ez is kész! - jelentette ki óriási vigyorral a képén és a fehér köpeny zsebéből kihalászott egy fecnit és eldobta a magasba. 

Lassan szállt le pontosan előmbe én meg a nagy figyelem közepette kezeim közé vettem és hitetlenül felnevetve olvastam fel hangosan. - Menj be egy órára Gondos helyett a 9/A osztályba.

- Mi? - röhögött fel Nádi, aminek következtében hintázása közben egyszerűen hátra esett a székével együtt. Mondjuk nem úgy nézett ki, mint akit ez megzavart, mivel fuldoklott. Értettem miért, hiszen Vivien a telefonján éppen lejátszotta azt a videót, ami pontosan két perce került ki a Szent Johanna Facebook oldalára az egyik kilencedikes Jancsi által. Márk éppen Gondos kémcsöveit vizsgálja nagy beleéléssel és valamit magyaráz, amikor megjelenik a dühödt tanárnő. Márk csak eldobta a kémcsöveket és az asztalon átszökve elkezdett magasra húzott térdekkel szaladni. A tanárnő kiabálva követte, majd egy pillanat múlva Márk ismét a tanárihoz ér és egy lila löttyöt egy másik sárgába önt, aminek következtében nagy füstfelhő jelenik meg. Márk nem tűnik újból  fel azonban Gondos egyszeribe kidugja a fejét a nagy füstfelhő közül és elordítsa magát. Gyűlöllek titeket tizenkettő á!