Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

97.Fejezet

október 21, csütörtök 

- Nem értem az összefügést - panaszolta Barbi, ahogyan négyen ott ültünk másnap a lánymosdóba. 

A tegnapi napon nagy nehezen megtudtam győzni Vandát, hogy avassuk be a történetébe Barbi, Bogi és Vivien hármasát is. Úgy éreztem, ha mi így négyen összedugjuk a fejünket kitudunk hozni valami használható a probléma megoldására. Ráadásul pontosan tudtam, hogy ők hárman pontosan úgy gondolkodnak, mint én, szóval nem fognak problémázni a kép láttán, ha tudják a háttértörténetét is. 

A folyósóról közvetlenül a hosszas ölelés után rögtön leléptünk, mivel tudtuk, illetve tudtam, hogy Máday mindig ilyenkor szokott a folyósón mászkálni. Szóval kihasználva a portás délutáni szunyókálását még épp időben tudtuk elhagyni az iskola kapuját, és egy csendes kis padon helyett foglalni. Nem féltem az igazolatlan órától, főleg úgy, hogy magyar óránk lett volna és ha a többiek beadják a sztorit, amit elhadartam nekik, akkor Kardos soha nem írna be, már csak egy igazolást kell szerezzünk a nővértől, de ismerve a kedves lényét, valószínűleg szolgál majd eggyel. 

- Valaki olyat kell keresnünk aki Vandával egy időben iratkozott be a Szent Johannába. Aki eddig is Budán járt suliba, csak épp valahol egy másik kerületben. Nem lesz egyszerű, de mivel nagyon kevés diák szokott évközben átíratkozni, így nem vészesen hosszú a lista. Ráadásul megpróbálhatnánk előcsalogatni, hogy ne kelljen ismét az iratok között kutatnom, mivel Máday tuti nem nézné el - haraptam rá ajkamra, ahogyan rájöttem több dolog csúszott ki egyszerre, mint szabadott volna.

- Kutattál az iskola iratai között? - vonta fel a szemöldökét hitetlenül Bogi. - Mikor?

- Nem egyértelmű? Ákossal megtalálták Barnit, szerinted nem akkor volt? - fordult feléje Barbi, mire Bogi megadóan biccentett. 

- Nem ez a lényeg, hanem, hogy nem jó ötlet Máday-val kikezdeni - próbáltam észrevétlenül terelni a témát. 

- Valóban nem nézné el, azt pedig, hogy most rúgjanak ki nem volna a legjobb ötlet - adott igazat Bogi, miközben Vivient és Vandát nézte. Utóbbi lehajtott fejjel állt az egyik fülkének dőlve, az előbbi meg a vállán tartotta a kezét folyamatosan kifejezve, hogy nem ítéli el senki érte. 

- Vajon hallotta Vivi az előbb elhangztokat? - fonta össze karjait Barbi a lány irányába nézve. 

- Nem biztos, vagy ha igen akkor még nem fogta fel, hogy az egész PhotoShop volt - forgatta meg szemeit Bogi. - Néha teljesen más világon él. 

- Térjünk vissza a lényegre - szóltam közbe, mielőtt teljesen lekanyarodtunk volna az eredeti témáról. - Ha PhotoShop, ha nem, elő kell csalogatnunk azt a szemetet.

-  Hát tudod nem volna ez az egész cécó, ha Mrs.megjátszomhogyerősvagyok nem akarja takarni a tetoválást annyira - célozgatott Barbi, aki még mindig nem tette túl teljesen magát a Vadnával lefolytatott vitáján, annak ellenére sem, hogy már jó ideje volt. 

- Jó tény, hogy valaki el kezdte terjeszteni már régen is ezt a képet róla, és igen, ő amikor a szülei is megkapták, inkább hazudott arról, hogy valóban ő, minthogy felfedje a tetoválást ami az oldalán húzódik, de mind követünk el hibákat, ráadásul hallottad, hogy milyen arisztokrácia megy náluk végbe. Most tagadják ki, vagy csak küldjék egy magán iskolába? - vontam fel szemöldököm szembesítve a tényekkel. 

- Jó, oké, értem - sóhajtott fel, de attól nem állta meg, hogy ne illesse mogorva pillantásokkal. 

- Láthatnánk a tetoválást? - kérdezte Bogi lassan behajolva Vanda látóterébe, mire aprót nyelve bólintott és felhúzta a pulcsiját. A nekünk meg a szemünk elé tárult egy gyönyörű rózsabokor, aminek ágai egészen magasra felcsúsznak.