Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

40.Fejezet

Március 12, péntek

Hogy mi történt az elmúlt pár napban? Honnan is kezdjem? Talán az elején...

Március 8, hétfő. Ez az a dátum amikor Nádival hivatalosan is szétmentünk, meg amikor behúztam egyet Zsanettnek. Na de hogy is volt...

A folyosón szélsebesen haladtam végig, majd pont a csengő szóval egy időben kivágtam az iskola ajtaját és Zsanett felé vettem az irányt, aki hirtelen ijedten rám kapta a szemét.

- Mi van talán nem volt elég, hogy megkaparintottam Nándort? Mit is vegyek el tőled most? A barátnőid, a balhés négyest, vagy Lászlóékat? Vagy kezdetnek megteszi az ócska nyomi húgod? - tanakodott fennhangon, hogy az egész udvar hallhassa.

- Egy kis ízelítőt kapsz, hogy máskor kétszer is meggondold ki pasijával kezdj ki! - mosolyogtam továbbra is, majd az egész suli előtt felpofoztam. Nem olyan kis pofon ám, amit az általános iskolás fiúk adnak egymásnak, nem ám. Mondjuk így vissza gondolva talán inkább behúztam neki, mivel nem igazán hasonlított pofonra az. Minden gyűlöltem belesűrítettem, minek  következtében a földre zuhant. Leguggoltam melléje, majd bizalmasan a füléhez hajolva suttogtam. - Ez a minimum... Ezek után még meg ne lássalak Nándor közelében mert jön ennek a párja is. És ha még egyszer nyominak nevezed a húgom, na azt aztán végleg ne akard megélni...

Persze a következő pillanatban ma már sokadjára kivágódott az épület ajtaja és Máday hitetlenül kirohant rajta.

- Rentai az irodába! Hallatlan amit művelt, Réti maga előbb mennyen a gyengélkedőre majd az irodámba. A többiek meg órára, már vagy három perce ott kéne legyenek! - förmed egyszerre mindenkire.

Az igazgatóhelyettes irodájában elmondta mekkorát csalódott bennem, majd beküldött az igazgatóhoz aki szintén elmondta ezt a szöveget. Aztán ma már másodjára elmeséltem, hogy miért is folyamodtam ilyen dologra. Borrel megrázta a fejét, majd az időközben megérkező Zsanettre pillantott.

- Mit mondott a nővér?

- Semmi komoly, kissé megkékülhet de pár nap és újra a régi lesz. - lépett be Máday és Zsanett helyett válaszolt.

- Mivel ennél komolyabban nem fajult el a dolog ezért csak egy Osztályfőnöki figyelmeztetőt kapsz. Remélem többet nem vetemedsz ilyen primitív megoldáshoz. Példaértékű tanuló vagy ezért is úszhatod meg most ilyen könnyen. Többet ne forduljon elő! - sóhajtott fel fáradtan Borrel, majd Kardosra és Szekeres tanár úrra meredt. Mind a ketten elsőként értesültek a kis incidensről és rögtön az igazgatóiba siettek a diákjaik miatt.

- Csak osztályfőnöki figyelmeztető? - sipákolt Zsanett, mire akaratlanul is megrezzent az egyik arcizmom.

- Talán van valami ellenvetése Réti? - vonta fel a szemöldökét Máday.

- Dehogy... - szólt közbe Szekeres tanár úr és Zsanettre pillantott amolyan, most nem alkalmas pillantással, mire ő rögtön elhallgatott és nem firtatta tovább az ügyet.

- Mindamellett Réti is kap egy osztályfőnöki figyelmeztetőt, mivel több diák is meglátogatta az irodámat az elmúlt egy órában és elmondták, hogy Réti kiprovokálta Rentait. - szólt közbe Máday igazgatóhelyettes.

- Hogy én?!

- Igen maga, ha pedig nem akar inkább igazgatóit akkor legyen szíves és elhallgatni! - mondta türelmetlenül Máday.

- Mielőtt azonban elmennének, kérjenek bocsánatot egymástól most! - mondta parancsoló hangon Borrel, mire felálltam a székemből, Zsanettel egy időben.