Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

74.Fejezet

szeptember 14, kedd

- Miért nem veszi fel? - dühödtem fel amikor a múltkorihoz hasonlóan a válasza után teljesen eltűnt és egyik üzenetemre sem válaszolt. Éppen a hívással próbálkoztam hátha megesik rajtam a szíve és végre nem ignorál de épp ugyan olyan falba futottam, mint az üzenetek esetébe. 

- Egyszerűen kiismerhetetlen ez az ember! - kaptam fel a vizet unottan nézve a plafonra és utolsó simításként megigazítottam piros pulcsimat és elhagytam szobámat. - Nem reggelizek, majd eszek valamit a suliba - kiáltottam a cipőm fűzőjével ügyetlenkedve és egy mandarint elkapva a pultról sietősen elhagytam a házat is. 

- Miért rohannak ennyire a mai gyerekek? - hallottam még tompán anyukám morgolódását, de visszaszólni már nem volt időm, mivel közönyösen tapasztaltam, hogy éppen késésben vagyok a héten már másodszorra. 

Angolból feleltünk, mivel hát már felvettünk egy leckét és mivel éppen kiakasztottuk az amúgy sem fényes kedvében lévő tanárt így ezzel állított határt a teljes diák hatalomnak és szépen be egyesezte a társaságot. Én hála a szerencsémnek nem voltam a felelők között, mert ha ott lettem volna tuti meglett volna az év első szobafogsága hála annak, hogy a tanulás mostanság nem épp az elsőként szerepel a listámon. Na de majd ezen is változtatok, amikor végre kedves Barni barátom képes lesz válaszolni ismételten. 

- Ez volt már hatalmas kicseszés! - hőbörgött cseppet sem jókedvében Barbi a padomat elfoglalva. - Akkor már feleltette volna valaki olyat aki tudja is az anyagot, de nem kínozzuk a hülyéket! 

- Most vallottad be, hogy hülye vagy - fordult hozzánk Roli, mire az említett csak bemutatott neki. 

- Hülyék vagyunk, nem csak én. Ott volt a többes szám, talán csak ez nyugtat - fonta össze a kezeit a lány. - Ebben az osztályban talán csak Bogi és Réka az akik egy kicsit intelligensek, mi többiek... - legyintette le mondata végét.

- A magad nevében beszélj - szólt oda neki Vanda a haját fésülve. 

- Ugyan aranyom a fellegzős stílusoddal szerintem sulit tévesztettél. A hercegnőképző pár utcával odébb van - szólt be neki Barbi, annak ellenére is, hogy direkt megráztam fejem kimutatva mennyire nem jó ötlet. 

- A kisegítő meg közvetlen mellette - szólt vissza ismételten Vanda, mire Márk feltűnően elhúzta száját és megjegyezte, hogy ez mennyire nem jó ötlet. 

- Mondja ezt az akinek a helye minimum egy pszichológusnál volna, talán ott megmutatnák hogyan kell kedvesnek lenni - a szóváltásuk még csak most kezdődött de máris felhívta magára az egész osztály figyelmét, ami azért volt fura mert az előbb még a legtöbben az udvarra indultak. 

- Majd ha a tiéd felszabadul talán meglátogatom kár, hogy ez nem a közeljövőben lesz. 

- Szerintem ennek meg nincsen értelme - szóltam közbe, mielőtt elfajult volna még ennél jobban is a dolog. 

- Ahogy mondod egy értelmi sérülttel  amúgy sincs mit beszélgetni - legyintette le Vanda, majd úgy vonult ki a teremből mintha csak a a párizsi divathétről szalasztották volna. 

- Nincs semmi baj Barbi, nem éri meg vele vitázni - ingattam meg fejemet nyugtatva barátnőmet, aki már remegett az elfojtott indulatoktól amik benne dúltak. 

- Csak tudnám mitől vágták így fel a nyelvét mikor amúgy messziről süt róla, hogy egy világi antiszociális - Barbit nem nagyon hatotta meg még az sem, hogy éppen nem a legszebb pillantásaimmal ajándékoztam meg az utolsó mondatáért. - Most mi van? Mond, hogy láttad valakivel a telefonján kívül az elmúlt napokban.