Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

43.Fejezet

Március 17, szerda

Martin az orrához kapott amiből ömleni kezdet a vér. Barbi ijedten hátrált párat majd mikor meglátott a karjaimba vetette magát. Nádi undorodva nézet a srácra és valami olyat mondot, hogy ha még egyszer Barbi közelébe megy akkor kitekeri a nyakát.

- Nyugodj meg ember! - förmedt rá Martin, majd a fejét rázta felkapta a kabátját és elindult a kijárat felé. Útközben persze kiszúrt engem és mérgesen fújtatott egyet. - Komolyan Rentai rosszul lennél, ha néha nem tudnád beleütni az orrod valamibe?

- Én siettnék a helyedben mielőtt meggondolnám magam és betörném az orrod. - lépett mellém Nádi, mire Martin fújtatva elsietett.

- Minden oké? - öleltem magamhoz Barbit.

- Nem akarok róla beszélni - mondta halkan, mire megértően bólintottam.

- Menjünk - kapta magához Nádi Barbi kabátját és táskáját.

- Ideje volna! - szólt közbe éles hangon az egyik kiszolgáló.

- Elnézést kérünk a kellemetlenségekért, többet nem fordul elő - feleltem én Nádi helyet, mivel ha ő válaszolt volna minden bizonnyal mostanra ki volnánk tiltva az egész plázából.

Barbi a fejét lehajtva folyamatosan azt mondogatta, hogy ezt nem hiszi el. Nóra ott várt a kajálda előtt majd együtt négyen mentünk le Nádi kocsiáig. Barbi hátulra ült és halkan megköszönte nekünk az egészet.

Mondthattam volna, hogy én megmondtam, akár ki is oktathattam volna de nem értem volna el vele semmit. Helyette inkább csak egy szívesen-t mondtam és Nádival összenézve megállapítottam, hogy jó volt hogy itt voltunk.

- Nagyon tetszik a sminked - kezdeményezett beszélgetést Nóra Barbival.

Barbi készségesen beszélgetett vele egészen míg náluk nem értünk. Nórával pontosan megértették egymást és a kislány talán jelen esetben jobb társaság is volt mint én vagy Nádi. Nádi feszült volt én meg nem voltam valami fényes kedvemben ezek után, viszont Nóra meghozzta Barbi kedvét és ketten olyan smink termékekről beszélgettek amiről nekem például fogalmam sem volt.

- Köszönök nektek mindent - szállt ki egy lábbal. -, neked is. - pillantott Nórára, majd újból rám nézet. - Lehetne, hogy inkább holnap beszéljünk az egészről?

- Persze - bólintottam.

- Köszi, és Nándor....

- Nem mondom el Lacinak - bólintott Nádi.

- Köszönöm - hunyta le a szemét majd ki szállt az autóból és besietett a házukba.

- Téged most otthon leteszlek majd Rékát is haza viszem - pillantott hátra Nórára Nádi.

- Okéka - mosolygott. - De Réka szombaton ugye eljösz a szülinapi bulimra? Nagyon sokat számítana nekem.

Egy pillanatra lefagytam és Nádira néztem, úgy nézet vissza rám, mint aki már tisztában van a válaszommal. És ahogyan kiolvastam a mimikájából abban is biztos volt, hogy a válasz nem lesz.

- Egy ilyen felkérésre nem tudok nemet mondani - mosolyogtam rá.

Nándor hitetlenül megingatta a fejét, de nem fűzött semmit hozzá. Nem is kellett biztos voltam benne, hogy nem bánja. Illetve remélem nem bánja. Letettük Nórát majd Nádi tovább hajtott.

- Miért mondtál igent?

- Mert nem lett volna szívem nemet mondani. Nóra egy aranyos lány...