Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

73.Fejezet

szeptember 13, hétfő

- Biztos vagy benne, hogy Barni volt? - kérdezte reggel nyolckor a második emeleti mosdóban Barbi a falnak dőlve. Egyedül neki voltam képes elmesélni a történteket, nem akartam Ákosban hamis reményeket kelteni és mivel ez a B. nem írt vissza a vasárnap két üzenetem közül egyikre sem, egy picit elbizonytalanodtam. 

- Nem, de meg van rá az esély - ingattam meg fejem teljesen felülve a kagylóra, ami erősnek bizonyult mivel már jó ideje tartott. 

- Nem is tudom, szerintem akárki lehetett - húzta el meggyvörösre festett ajkait, amit éppen az előbb kent ki ilyenre magára. Máday tuti kiakadna, ha látná, de hát igaz a mondás, miszerint amit Máday nem tud az nem fáj neki. 

- Persze ez is benne van a pakliba, de amiért gyanakodók az az, mivel többen is írtak ismeretlen számról és vagy nem volt mellette név, mert hát én ismerem őket és megvan a számuk, vagy a teljes nevük volt ott. Ezért következtettem arra, hogy lehet nem akarja, hogy megtudjam ő valóban Barni - magyaráztam el teóriámat, mire Barbi is gondolkodó fejet vágott és végül bólintott egyet. 

- Logikus végül is - adott igazat nekem. - Mindenesetre valóban várj azzal, hogy beavatod Ákost, nem volna jó a padlóra küldeni. Szegény csak éppen most próbál felállni onnan. 

- Várok - biccentettem. - Menjünk most már órára mert Farkas amúgy sem kedvel téged. 

- Na ez az - rémült meg ahogyan lassan neki is megjelent lelki szemei előtt a földrajz óra, első óraként. - Szólhattál volna hamarabb is, hogy az a hárpia akivel kezdünk.

- Bocs - mosolyodtam el utána szaladgálva, azonban véletlenül neki mentem a folyosón valakinek és mindketten a földre zuhantunk. 

- Sajnálom - szabadkoztam a sok papírlapot a földön látva és rögtön kezembe kaptam azt a hármat ami a legközelebb volt hozzám. - Nem figyeltem az orrom elé. Hé te suliújságos vagy? - mosolyodtam el ismételten a jegyzeteit látva, aminek első lapján egy apró megjegyzésként szerepelt, hogy "Kinga kegyetlen és ijesztő". 

- I-igen - dadogta, mire felkaptam tekintettem a lapokról és egy fekete tincsekkel rendelkező kissé gyerek arcú fiúval találtam szembe magam. 

- Klassz, még nem igazán találkoztam veled - mértem végig. Barna nadrág volt rajta egy fehér pólóval és sötétkék zakóval kiegészítve. Íves kissé borzos szemöldöke teljesen kiemelte lényénél sokkal férfiasabb arcvonásait, amik így második látásra sokkal idősebbnek állították be. Fehér bőre volt, már-már fehérebb mint a lapok amiket kezeim között tartottam. Ziháltnak tűnt és valamiért közelemben zavart is volt, mint aki nem nagyon kedvel vagy épp minél messzebb lenne tőlem. Pedig esküdni mernék, hogy nem is láttam még soha nem, hogy valamivel megbántsam. Vagy csak egyszerűen nem voltam szimpatikus?

- A...aha - nyögte ki nehezen az apró szavacskát, majd amikor a kezébe adtam azt a pár papírt amit felszedtem, szinte egy pillanat alatt tűnt el. 

- Hol vagy már? - kapott kezem után maga után rántva barátnőm. 

- Ő ki volt? - kérdeztem magam elé bámulva teljesen beleveszve nemrég még előttem álló zöld tekintet halvány foszlányába. 

- Nem tudom, azt hiszem az a neve, hogy Fodor, legalábbis mindenki így hívja. Tizenegyedikes de sokak azt harsogják, hogy már kétszer is megbukott. Ezek persze pletykák, ahogyan az is az lehet, hogy meleg - pillanatot hátra rám az utolsó szót kiejtve ajkain. 

- Meleg? - zavarodtam össze egy pillanat alatt. 

- Aha, sokak szerint még csókolózni sem csókolózott soha, aztán van az a pletyka miszerint már a fél suli meg volt neki. Kissé ellentmondásos dolgokat hallani róla, annak ellenére, hogy első ránézésre csak egy helyes pasit látsz benne - vonogatta vállát nem nagy érdeklősét mutatva a téma irányába, az sokkal jobban elfoglalta, hogy éppen egy pillanattal Farkas előtt tudtunk besurranni a terembe.