Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

102.Fejezet

November 4, csütörtök 

Talán kicsit jobb kedvel indultam ma iskolába, mint ahogyan azt a tegnap vagy azelőtt tettem, viszont ez is csak annyinak volt köszönhető, hogy az igazgató asszonnyal mára beszéltük meg azt a bizonyos beszélgetést, méghozzá az utolsó elmaradt biológia óra helyébe, amiről Kardosnak hála ugyebár hazamehetünk. Örökre hálás leszek az ofőnek, amiért nem a magyar tételekkel nyaggatott ebben a két ajándék órában, amikor mind Gazdag, mind Barka ezt tette volna a helyében. Szóval miközben egyetlen az iskolai szabályzatnak megfelelő szoknyámban, a kedvenc blúzomban és a hozzá passzoló hosszított kabátommal araszoltam az iskola irányába, gondolataim szabadon engedésével próbálkoztam túllépni mindazon, ami az elmúlt napokban olyan eszeveszetten sok gondot okozott nekem. Nem sikerült, de őszintén az lett volna a meglepetés, ha sikerül, szóval ahhoz képest jó képet vágva siettem át az aulán, ahol a csengőnek hála már csak pár hozzám hasonló késő diák sietett el.

Lihegve estem be a dupla fizika felelésemre, amit egy Gondoshoz mért vékony ötössel zártam, és persze idegbajjal, hiszen előre négyest akart írni. Na ne legyünk annyira passzívak, nincs semmi baj a négyessel csakhogy már összeszedtem pár nem túl szép jegyet a múlt hónapba, szóval minden erőmmel azon voltam jelenleg, hogy ezt a hónapot csupán ötössekkel zárjam. S bár nem tudom, hol kezdtem majd a jövő évet, de egy jó bizonyítvány azért mindenhol jól jön. 

- Szóval... - csukta be Borrel ajtaját Máday, amikor pár perccel ezelőtt, amikor beengedett egy pillanatra elnézést kérve magamra hagyott. Az ajtó ablaka előtt lehúzta a sötétítőt, majd teljes figyelmét felém fordítva összekulcsolt kezeire helyezte fejét.  - Van valamilyen elképzelésed, vagy esetleg még sehol sem tartasz?

Kérdése nem lepett meg, viszont több másodperc kellett, mire összekapartam magam és lenyelve az első mondatott, ami először jutott eszembe, végül egy teljesen mást mondtam ki. - Igazából nem nagyon. Ez az ami igazán elkeserít, hogy még megközelítőleg sem jutottam közel ahhoz, amit később szeretnék tanulni. 

- A Szent Johanna előtt egy nyelvi iskolában voltál, igaz? - kérdezte olvasó szemüvegét a tokjába helyezve, mire szorgos bólogatásba kezdtem. 

- Azóta kissé átgondoltam, és igazából nem a nyelveket szeretem, hanem a tanulásukat, meg ez már a második évem a itt, megkopott az addigi tudásom - magyaráztam. 

- Szóval akkor nem gondolkodtál a tolmács szakmán - biccentett irányomba, mire ismételten bólintottam. - Sem ehhez hasonlón?

- Nem - ingattam meg fejemet egyszerűen. 

- De van ami felkeltette az érdeklődésed arról a listáról, amit Vladár tanár úr adott nektek? - tett fel újabb kérdést, mire szemöldököm a magasba szaladt. 

- Nem kaptunk semmilyen listát - hitetlenkedtem.

- Barbarának és Lászlónak is láttam a kezei között a múlt hét alkalmával.

- Akkor... akkor azt hiszem csak én nem kaptam - realizáltam, hogy valamiről kimaradtam. Köszsönöm tanár úr, innen is, ismét. Nem is tudom ez már hányadik alkalom, hogy köszönetet mondok a naplómban Vladárnak. 

- Ez esetben itt van egy példány - kutakodott, majd hamarosan előmbe tolt egy kis könyvecskét. 

- Köszönöm - lapoztam fel azonnal. 

- Lapozd át nyugodtan, nézd meg az összes lehetőséget, addig én evvel lefoglalom magam - mutatott a most is, mint mindig hatalmas toronyban álló iratokra, s meg sem várva válaszom már is közéjük vetette magát. Mármint nyilván nem szó szerint, de megpróbáltam igazán költőien kifejezni magam. 

Mindenesetre egy elég hosszú kis prospektus volt - már ha nevezhetem annak, mivel nem igazán tudom, hogy hívjam -, szóval elég sok idő volt míg végig lapoztam. Kezeim között ott szorongattam a kiemelőmet, és összesen három egyetemet, és azon belül is három szakot találtam, ami érdekelne. Nem muszájból csináltam, végülis  a saját életemről volt szó, és helyesen akartam dönteni - már ha ugyebár létezik olyan -, viszont bennem volt egy olyan görcsös mindenképp kell találnom itt most valamit fajta görcs, főleg, hogy az igazgatóhelyettes asszony idejét raboltam. Én magam voltam, aki látta mennyi mindenért felel, és ezeken felül is még mennyi mindent vállal magára. Nem volt kis móka, néha az a kicsi, amit rám sózott teljesen kifárasztott szünetekben. Azt hiszem teljesen jogosan jelenthetem ki, hogy Máday nélkül a Szent Johanna, nem lenne az a Szent Johanna, amit megismertem. 

- Több, mint tíz perce azt az oldalt bámulod. Esetleg megtaláltad azt, ami igazán megfogott? - kérdezte kizökkentve, addigi bambulásomból fel sem nézve papírjai közül. Kissé riadtan emeltem meg fejem, majd lapozva ingattam meg a fejem. Egyértelműen kizártam a tanári szakmát. 

- Miért? - tett fel egy újabb kérdést, viszont csak értetlenül néztem az előttem nagyban szelektáló nőre. 

- Mit, miért? 

- Nem akartalak befolyásolni, ezért nem mondtam ki az első pillanattól kezdve, de őszintén eltudnálak képzelni tanárként. A jegyeid kiemelkedően jók, ott vagy az iskola első öt tanulója között, mind emellett, ha nem nézzük a tavalyi ügyedet, és azt a két összetűzésed az A osztályba járó Réti Zsanettel, akkor kijelenthetem, hogy példás magaviseletű diákunk voltál. Több díjat is kaptál a tavalyi tantárgyversenyeken. Több nyelvvizsgával is rendelkezel. Az érettségi jegyeid miatt sem aggódok, s azt hiszem a szüleid sem. Biztosan felvennének akármelyik egyetem tanári karára, már ha akarnád - magyarázta a portfolióba lefűzve az utolsó iratokat is. - Ezek viszont mind eltörpülnek amellett a tény mellett, hogy pontosan meg van az a kisugárzásod, ami kell ahhoz, hogy jó tanár légy. 

- Nem is tudom, soha még csak szóba sem jött nálam - fordítottam vissza, és a képen mosolygó nőt nézve kissé elbizonytalanodtam. 

- Amint említettem nem akartalak befolyásolni, és továbbra sem áll szándékomban, viszont szerettem volna tisztázni ezt. Végülis rávehetnélek, hogy mindenképp ebben a szakmában tanulj tovább, mivel jelenleg a bizonytalanságod miatt könnyedén meggyőzhetnélek a magam igazáról, egy olyan egyszerű mondattal is, hogy kár lenne elvesztegetned, azt amiért mások ölni tudnának ha nekik megadatna. Viszont az még a tehetség elpocséklásánál is borzalmasabb, amikor az ember boldogtalan, abban a szakmában, amit nem is igazán akar csak rázsákolták - szemei folyamatosan engem pásztáztak, én viszont oly annyira elvesztem, hogy csak némán bámultam az igazgatóhelyettes szemeibe. - Nem kell most azonnal döntened, ha akarod jövő héten ilyenkor ismét találkozunk. Addig gondolkozzál el, hogy mit szeretsz igazán csinálni, mi az, amit az elmúlt négy évben szívesen műveltél. Írj ezekről egy rövid, vagy épp hosszú listát, és ha akarod összeköthetted őket szakokkal, vagy hozd egyszerűen el hozzám és megcsináljuk ketten. Addig is kutakodj még egy kicsit a három kihúzott szak után, és válasz közülük egyet. És ne aggódj, mind addig csináljuk a találkozókat, amíg nem sikerül egy végleges szakmát választanod magadnak. 

- Köszönöm szépen igazgatóhelyettes asszony - érzékenyültem el egy szentpillantás alatt, mire a fiókjában tartogatott papírzsepis csomagot nyomott az orrom alá. Rögtön elvettem belőle egyet, és míg Máday a szemét forgatva fordult el megtöröltem kissé könnyes szemeimet. 

- Na ne búslakodj, és ne is hálálkodj előre - csitított. 

- Rendben, elnézést  - mosolyogtam magamban. 

Táskámat megigazítva egy kisebb súly lerázása után sokkal nyugodtabban hagytam el a Szent Johanna kapuját, ahol meglepetésemre anyu parkolt le. Integettem amikor Reni meglepett arcot vágva beszállt az autóba, és pillanatokkal később elhajtottak. 

- Ré te nem mégy? - kiabált hozzám Ricsi, mire egész egyszerűen megvontam a vállam. Semmi kedvem nem volt kimozdulni, s bár a mostani beszélgetésem után sokkal jobban éreztem magam, és egy kissé stresszmentesebb lettem, nem vágytam most tini fájdalmakra. 

- Akkor nem ugrasz később át velem C-hez? - bökött az előbb még vidámnak tűnő, most már komor és duzzogó barátja irányába. 

- Antiszoc kedvemben vagyok jelenleg - nyögtem be, egy kisebb sóhajtás közepette. 

- Ne kéresd már magad - nyavajgott, mire kisebb mosoly közepette még egy utolsót intettem, majd haza vettem az irányt.