Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

1.Fejezet

Május 11, csütörtök

A tegnap lett vége a sulinak, most pedig a suli elé megyek Renihez. Eddig Pesten tanultam bentlakásban, de most ide költözöm anyuékhoz. Az egész elég bonyolult.

Egy éve mikor a szüleim elakartak költözni, nekem nagyon nem volt kedvem az egészhez, főként úgy hogy egészen szerettem a régi sulimat. Több héten át tartó viták után, a szüleim megengedték, hogy bentlakásban folytassam az iskolát. Renit pedig egy hülye magánsuliba küldték, mondanom sem kell, hogy a magánsuli biztosan teli van sznob és stréber társasággal. Őszintén szólva egy éve még egy kibírhatatlan liba voltam az egyik Pesti suliból, de az életem egy fordulópontoz ért, mikor a legjobb barátnőim "elárultak" . Ott és akkor megfogadtam, hogy soha többet nem veszem magam körül kamu barátokkal és soha nem fogok senkit lenézni. Ugyan olyan tömeg voltam mint mindenki más. Semmi különleges nem volt bennem, csak egy menő, agyon sminkelt, nagyszájú lány voltam. Abba a hibába estem, hogy el hittem magamról, hogy én vagyok a legjobb a világon. Most pedig itt vagyok a szüleimnél és én is magánsuliba fogok járni. Na mindegy is, már közel lehettem Reni sulijához, mikor két kb. velem egyidős srácban futottam.

- Valamit nagyon magyarázott - mesélte az egyik srác a másiknak.- Valamit Edináról és rólam, nekem az jött le, hogy azt hitte, hogy járunk.

- Akkor ezért volt olyan bunkó, zavarta. - helyeselt a másik is miközben
megkerültek.

A kapucnim már a szemem is eltakarta annyira a fejemre húztam. Nem nagyon figyeltek rám, én viszont megfigyeltem őket. Az egyik srác nagyon hasonlított valakire, csak tudnám kire. Csak nem...Ő az, Cortez. Az a Cortez akibe a húgom szerelmes. Hű, tisztára olyan, mint az a manga Reni tükrén.

- Dehogy, biztosan más oka volt-legyintett Cortez, ha ő az.

- Ne légy már ilyen vak-rázta a fejét a másik-Tudod mit, higgy amit akarsz.

- Ne már haver.

Ezután már nem hallottam semmit, viszont megpillantottam, Reniéket.
Reni nagyon magyarázott Virágnak, Arnold pedig unottan jött mellettük.

- Reni -szólt oda neki, mire végre rám nézet.

Mosolyogva integettem, mire sikoltozott egy sort, majd futni kezdett.

- Réka! - szökött a nyakamba.

- Én is örülök - veregettem meg a vállát.

- Mikor?Hogy?Hogyan?Tényleg itt vagy? - bombázott a kérdéseivel.

- Egyszerre csak egy kérdést-nevettem el magam.

- Reni ő ki?-kérdezte Virág.

Ha azt akarjátok, tudni honnan tudom. Hát Reni három hete mikor felhívtam  sokat mesélt Virágról, Arnoldról és Cortezről. Azon kívül küldött róluk képet. Arnoldot pedig személyesen is ismerem, még karácsonykor találkoztunk, amikor itthon voltam akkor még "tökéletes" világomban éltem. Igen, nagyjából három héttel ezelőtt jött egy pofon ami megtanított arra, hogy milyen is valójában az élet.

- Réka, Reni nővére - mutatkoztam be.

- Ijj, nem is mondtad - nézet Renire.