Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

93.Fejezet

október 15, péntek

-DÉLELŐTT-

Talán nem volt helyes a tettem, ahogyan arra többszöri alkalommal is emlékeztetett Barbi, viszont valahogy közölni akartam azzal a kettővel, hogy nem vagyok senkinek a tulajdona, egy fogadásnak meg a tárgya végképp nem leszek. Sokkalta nagyobb ennél a büszkeségem, hogy ezeknek a tudatában továbbra is szó nélkül, csupán kerülgessem őket. Szóval gondoltam egyet és még az este folyamán elküldtem külön-külön mindegyiküknek egy apró üzenetet. Pontosan tisztában voltam vele, hogy ma mind mi, mind az Adriánék osztálya kettő óráig van, hiszen csupán ez az egy nap van amikor kettőig lehetünk és mindig összefutottam az aulában a lány osztálytársaival, akik viszont a B osztályt várták, aliász Cortezéket. Ők azonban péntekenként háromig vannak, ez persze nem állította meg a másik tizenegyedikes bandát. 

- Én már láttom ennek a kimenetelét és nagyon nem tetszik Réka, nagyon nem - jelezte videóhíváson keresztül Barbi, miközben a háziját körmölve hevesen rázta fejét. 

- Nekem sincs valami jó előérzetem, de bármi is lesz véget akarok ennek vetni. Hány szerelmiháromszöget láttál te már jó kimenetellel? Valaki mindig sérül. Jobb ezt addig lezárni, ameddig még senkinek nem fog nagy kárt okozni - dőltem hátra székemben és elpakoltam a tanfelszereléseimet az asztalomról. 

- Szóval azt mondod, hogy ez egy szerelmiháromszög? - kapta fel fejét a számára érdekesnek tűnő részre, és még kamerán keresztül is láttam mennyire érdekli a válaszom. 

- Én annak láttom, hiszen van három személy, ebből kettő egyértelműen kifejezte az érzéseit és már csak arra várnak, hogy a harmadik személy döntsön. Hát döntött és azt hiszem nem lesz kiszámítható. Ez nem egy tipikus romantikus könyv, amiből csak két valaki jön ki jól, és a harmadik fél szenvedik - fontam magam előtt össze karjaimat. 

- Nem, ez a Réka fajta szenvedjünk mind befejezés - nevetett fel a vonal másik oldalán, de most az egyszer nem tudtam osztozni humorán. 

- Nem hiszem, hogy szenvednének. Nádi már szinte túl lépett rajtam, Adrián pedig még belém sem szeretett, amig még itt tartunk addig kell lépni, később nincs értelme - osztottam meg véleményem abban a hitben, hogy egyet fog érteni velem ő is, viszont csak ismételten megrázta fejét, mint aki nem hiszi el, hogy éppen mit mondtam.

- Mi az a Nádi már szinte túl lépett rajtam, Adrián meg még belém sem szeretett rész? Mit értesz ez alatt? - rökönyödött meg.

Ráharaptam alsó ajkamra, miközben azon gondolkoztam, mi olyan érthetetlen ebbe. Hát ebbe mi olyan felfoghatatlan? 

- Nádi... Nem, Adrián túl kevés ideje ismer úgy igazán. Figyelt messziről és mindent tudott rólam, de az igazi énem nem ismerte és még most is csak kapizsgálja, nem tud kötődni ilyen rövid idő alatt. Nádi... te is ismered őt, pontosan tudod milyen a személyisége, néha előjön belőle az a nagyon sportolóhoz illő én központúság és én szinte biztos vagyok benne, hogy ismét ez történt. Ráébredhetett, hogy itt valóban vége és ez neki talán nem tetszik. Nem tudom, igazából nem hallgattam meg egyikőjüket sem erről a témáról - vakartam meg kínosan tarkómat.

- És talán ez lesz a legnagyobb hibád. Szerintem nem láttod jól a helyzetet, szinte biztos vagyok benne, hogy egyikőjük esetében sem úgy van, ahogyan azt te láttod. És a ma este legnagyobb mondott badarságod, az az, hogy nem kötődhet hozzád ilyen rövid idő alatt Adrián - hangjából áradt a feszültség, ami megijesztett. - Az a fiú azóta a nap óta figyel téged, amióta meglátott a Szent Johanna előtt, most meg megengedted neki, hogy még egy lépéssel közelebb kerülhessen hozzád, a világ legnagyobb hülyéje vagy, ha azt hiszed ennyi nem elég, hogy érezzen irántad valamit. Emlékezz rá, hogy csupán egy hónap kellett ahhoz, hogy Nádi teljesen az ujja köré csavarjon, majd még egy kicsi és fülig belevoltál zúgva. Szerinted egy hónap nem kis idő? Gondolkozz el ezeken Réka - szakította meg a hívást a semmiből.