Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

35.Fejezet

Február 23, kedd

Egész napos tervezésbe voltam, mivel Nádinak hamarosan itt a szülinapja, én pedig mindenképp akartam neki egy meglepetés bulit szervezni. Már két hete ezt tervezem, Barbiéknál lesz (Barbi anyukája szuper jó fej és hétfőig amúgy sem lesz otthon úgyhogy avval az egyetlen feltételek, hogy utána kitakarítunk, már bele is egyezett az egészbe) és csak páran leszünk jelen. A páran az azt jelenti, hogy az osztályunk, néhány tizenkettedikes, a húga és Reniék osztályából néhányan. Bogi beszállt a szervezésbe, mivel Viknek pontosan egy nappal később van, mint Nádinak így gondoltuk akkor legyen közös buli, amúgy Boginak hála minden jól halad. A tortát Barni és Bogi fogja megcsinálni a konyhakultúra szakkörön, hogy Barni még véletlenül se hülyülje el. Egész nap izgatott voltam, szóval nem csoda, hogy Nádinak is szemet ütött, mikor haza felé tartottunk.

-Egész nap túl pörögtél? Miről maradtam le? - kérdezte gyanakodva méregetve engem.

-Semmiről csak annyira jó, hogy....hogy Viktor meggyógyult - improvizáltam elég gyengén.

-Ööö oké, ugye tudod, hogy már két hete jár suliba - méregetett furán.

-Aha, de akkor is jó, hogy itt van, főleg kémián - tettem hozzá.

-Te könnyen beszélsz, az utolsó padban ülsz - háborgott.

-Most mit tegyek? - tártam szét karomat, mintha bármit is akarnék ez ellen tenni. Hah, jó vicc.

-Cseréld le a neved - vágta rá.

-Mégis mire?

-Hm...majd ki találok valamit - legyintett.

-Ne már, halljuk! - követeltem.

-Nem tudok ilyen gyorsan gondolkodni, adj időt - háborgott.

-Oké - nevettem fel.

-Kis Réka - kiáltott fel.

-Aha, szóval te vagy Nemes-Nagy Nándor én meg Kis Réka - bólogattam, mint aki mindent ért.

-Paraszt-Kis Réka - ábrándozott tovább Nádi.

-Ne már! - nevettem fel.

-Amúgy tökre passzol, és jól is hangzik Paraszt-Kis Réka - ismételte.

-Te most viccelsz ugye? - fordultam  felé.

-Persze - vágta rá nem túl meggyőzően.

-Istenem! - sóhajtottam.

-Nem hallok jól, te most szólítottál? - poénkodott tovább.

-Ha most kívánhatnék valamit tudod mi lenne az? - kérdeztem vissza.

-Mi?

-Egy kevésbé egoista barátot, na az most jól jönne - biccentettem miközben próbáltam olyan arcot vágni, mintha tényleg minden vágyam az lenne.

-Dehogy akarnál, hisz itt vagyok én - vigyorgott avval a tipik "tudom, hogy szeretsz, hisz együtt járunk és szereted is hangoztatni". Na igen, talán kevesebbszer kéne neki mondanom, hogy szeretem, de hát ha tényleg úgy van.

-Néha igazán idegesítő vagy - forgattam meg a szememet.

-Ezt te sem gondoltad komolyan, hisz imádsz. Emlékszel te mondtad volt, még a vásárkor - elmélkedett. Na ilyenkor bánom meg minden egyes szavam.

-Most igazán jó volna, ha szelektív memóriával rendelkeznék - morogtam.

Nádi erre csak felnevetett majd közelebb vont magához és egy puszit nyomot a homlokomra. A kapuban elbúcsúztunk, kicsit tovább tartott mint amire számítottam így mondhatni jégcsapként sétáltam be a házba. Miután levettem a kabátomat majd a cipőmet is lenyúztam magamról, egyenesen a konyhába mentem, ahol pont elkapta egy mondatot.