Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

Extra fejezet

Március 14, vasárnap

Reggel nyugtalanul ültem az ebédlőben a Nórával szemben aki továbbra nagyokat pislogott. Anyu abba hagyta a mosogatást és ő is nagyokat pislogva nézet rám. Csalódottnak tűntek mind a ketten és ez bántott, rettentően bántott.

- Te csókolóztál egy másik lánnyal? - kérdezte kétségbeesetten Nóri.

- Nóra kérlek! - néztem rá fej rázva.

- Te komolyan ilyet tettél Rékával? Önző egy disznó vagy Nándor! - köpte felém a szavakat, majd felszaladt a szobájába.

Szuper, ennél jobban nem mehetett volna. 

Anyura néztem aki nagyot sóhajtva foglalt helyet a velem szemben lévő helyen. - Emlékszel még mit kértem tőled a Rékával való találkozásom után?

- Persze. - feleltem kiszáradt torokkal. Ez soha nem jelent semmi jót...

- Akkor, miért nem tartottad be?  

- Én... nem akartam oké. Kiráz a hideg attól a lánytól, én Rékát szerettem és beleőrülök ha arra gondolok, hogy soha többet nem leszünk együtt. Tudod, hogy utálom a nyálas szövegeket, de minden nappal egyre jobban fáj a hiánya, már-már fizikai fájdalmat érzek. Úgy érzem, hogy elvesztettem az egyik felem és soha nem lesz újra ép az egész. - magyaráztam kétségbeesetten.

- Harcolsz te úgy igazán érte? - rázta meg a fejét anyu.

- Hogy harcoljak ha a hülye régi legjobb barátja folyamatosan rajta lóg? Meg Réka egyre elutasítóbb nem csak velem, hanem mindenkivel aki körül veszi, még Renivel sem beszél. Egyedül Barbi az akivel szóba áll, ő meg nem túl közlékeny velem mióta Laci olyan hülyén lesmárolt egy csajt a buliba. Igaz míg Réka ignorál mindenkit maga körül, addig Barbi a világ legaranyosabb lánya lett és egyedül Lacival és velem bunkó, gyanítom Réka oldalán áll... - a hangom elveszetten csengett a fülemben vissza.

- Fiam, nem fog semmi helyre jönni a folyamatos rossz kedvedtől meg a csalódott fejedtől. Kösd fel a nadrágodat és mutasd meg Rékának, hogy nincsen nála fontosabb személy számodra, és hogy mennyire egy vadbarom voltál mikor megcsaltad! - parancsolt rám anya. 

- Mégis hogyan csináljam? - ráztam meg a fejem.

- Okos fiú vagy te, kitalálod majd. Na nincs idő, pattanj és indulj Rékáék fele. Hát mindenre én kell gondoljak? - rázta meg ő is a fejét, majd kitessékelt az ajtón. - Ha elcseszed az egészet, nekem haza se gyere! - szólt rám szikrázó pillantással, majd mielőtt az ellenvetésem kifejezhettem volna a kezembe nyomta a kulcs csomóm meg a kabátom és szembe csapta az ajtót velem.

- Szuper - morogtam az orrom alatt. 

Hamarosan már ott voltam a Rentai ház előtt, de valahogy nem volt lélekjelenlétem bekopogni. Tudtam, hogy nem csak Rékának okoztam nagy csalódást hanem minden bizonnyal az anyukája is csalódott bennem, nem beszélve az apjáról aki határozottan kinyír majd amiért ezt tettem a lányával. Már épp megfordultam volna és a kocsiba ülve haza hajtottam volna, aztán persze eszembe jutott, hogy ott meg anya vár leghamarabb egy fakanállal és ha minden igaz - már pedig ő soha nem viccel ilyen komoly témával - képes és nem enged be többet a házba. 

Erőt vettem magamon és elmormolva egy imát becsengettem. A kezemben továbbra is ott szorongattam a Réka kedvenc virágaiból álló csokrot és a kedvenc csokiját. Hogy sablonos voltam-e? Igen. De, hogy az öngyilkosságomra várva érdekelt-e engem? Nem.

Hamarosan Reni anyukája mosolyogva nyitott ajtót nekem és továbbra is mosolyogva engedett be. Egy tízes skálán  mennyire voltam zavart és értetlen. Hát valószínűleg kimaxoltam. Aztán közölte velem, hogy Réka még alszik, de ez megszokott tőle mostanában és hogy nyugodtan felmehetek hozzá ameddig felébred, meg hogy mennyire hiányolta már a jelenlétem és örül, hogy újra lát.