Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

50.Fejezet

Április 2., péntek

Izgatottan ébredtem. Ma volt a Szent Johannában a tavaszi fesztivál, azaz előszobor leszek. Anyu már korán reggel biztosított róla, hogy nagyon szép, enyhe időnk lesz, aztán végre elkezdtem készülődni. Több mint egy órán keresztül festettem az arcomat, majd Reninek és anyunak is segédkezett nyújtottam. Aztán anyu befújta a hajam is kimosható hajsprayvel. A tükörképemet nézegetve rájöttem, hogy nem igazán meg az ezüst hozzám, de igazából nem volt mit tenni szóval simán megvontam a vállamat.

Felvettem az élőszobor-ruhámat, majd mielőtt leültem volna a fotelbe, anyu kiparancsolt a házból, mondván, hogy összefogok mindent. Mikor kiléptem a házból Nádi és Arnold fura párosát.

- Sziasztok - léptem hozzájuk. Majd mielőtt Nádi megölelhetett volna félre léptem. Majd az ábrázatát látva rögtön megmagyaráztam a tettem. - Összefestékezlek maradjunk tisztes távolságban - mosolyogtam rá.

- A barátnőm vagy ne hülyéskedj - húzott magához majd megcsókolt.

- Most tiszta arany a szád - ráztam meg nevetve a fejemet.

- Nem baj legalább látják majd, hogy foglalt vagyok - mosolygott vissza rám.

- Gyere letakarítom - vettem elő a kistáskámból egy papírzsbkendőt majd megpróbáltam még így frissen letörölni a festéket.

- Tudod most ismét 5 évesnek érzem magam - mondta.

- Ne mozogjon a szád! - szóltam rá, mire megpróbálta visszafolytani a feltörekvőben lévő nevetését. - Nehogy! - sziszegtem.

- Kész - sóhajtottam fel vidáman.

- Na végre - mosolygott, majd elindultunk ott hagyva a szótlan Arnoldott.

- Mit csináltatok ti ketten? - kérdeztem zavartan.

- Na láttod ezt a kérdést én is sokszor feltettem magamnak - rázta meg a fejét.

- Jó társaság volt? - vigyorogtam.

- El sem képzeled milyen - mondta.

Az udvaron Kardos utasítására felálltam az egyik pódiumra és próbáltam mosolygós maradni végig, de amikor közvetlen Arnold állt be mellém nem volt valami jó a hangulatom. Nádi mivel szépen kivonta magát az egészből így ott állt előttünk és mindenkire szúrósan nézet aki egyszer rám mert nézni.

- Nemes-Nagy megtennéd, hogy nem riasztód el a nézőket? - kérdezte gúnyosan Kardos.

- Persze - válaszolt Nádi. - Mit nézel? - kérdezte karbatett kézzel az egyik kilencedikes sráctól aki elém állt és tapsolt egyet. Megváltoztatva a helyemet megingattam a fejemet.

- Nádi - sziszegtem.

- Bocs - tette fel a kezét védekezően.

- A szobor nem beszél! - szólt rám Kardos.

A következő pillanatban Barbi ült le a pódium mellé és egy egyszerű mozdulattal egy irányba bökött. Próbáltam neki jelezni, hogy nem látok oda és nem is mozdulhatok de a szemem mozgásán kivűl nem nagyon látott sokat, így végül Nádi szólt.

- Tapsolj egyet - mondta, mire Barbi furán nézve ugyan de tapsolt egyet én pedig abba az irányba fordítottam a fejem ahova Barbi bökött.

- Lelépjek, hogy megtudjátok beszélni? - kérdezte, de megsem várva a választ inkább elindult megkeresni Viktort.

- Néha annyira nem tudok kiigazodni az embereken - sóhajtott fel.

Velünk átellenben épp Laci flörtölt egy lánnyal és külső szemlélőkét igazán bensőségesnek tűnt az egész, így nem csoda, hogy Barbi elég rosszul érintette.