Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

82.Fejezet

szeptember 29, szerda

Fáradtan pislogtam fel társaimra, amikor első órán közölték, hogy amúgy ma felelünk fizikából. Persze nem lepődtem meg, hiszen az előző este nem hiába tanultam rá, viszont volt pár ember akit ez meglepetésként ért. Szóval miután sikeresen lefelelt Vivien és Viktor a két szerencsés nyerte, akik ma kihúzták a lottót, tovább is mentünk az anyaggal, mivel a tanárnőnek nem volt hangulata elmondása szerint még több hülyeséget hallgatni. Így hiába tanultam, és magamat ismerve jövő hétre amúgy is csak fele lesz meg a fejemben, szóval magolhatok majd. 

Ezt eltekintve viszont próbáltam vissza szerettetni magam Cortez és Ricsi szívébe is, szóval velük lógtam szünetekben. Pontosabban Ricsin lógtam, mivel Cortez túlságosan elfoglalt volt a... nos kitudja mivel, de halálosan biztos voltam benne, hogy Renihez kapcsolódik. A sanda gyanúm pedig be is igazolódott amikor hirtelen a semmiből megszólalt, ezzel csendre késztetve engem. Amúgy sem jártam sikerrel, mivel bár láttam Ricsin, hogy figyel szavaimra ezt egyáltalán nem mutatta ki. 

– Láttam, hogy bejelölt – közölte minden bevezetés nélkül Cortez. Szemöldököm ezt a roppant tömör mondatott hallva fölszaladt és igazán csak most értettem meg, hogy Kardos miért rühelli a rövid mondatokat. 

– Igen - válaszolt egyszerűen Reni, mintha mi sem lenne természetesebb. 

– Töröld ki – mondta, nekem meg elkerekedett a szemem Reniével egyetemben. Éreztem, ahogy mellettem Ricsinek megfeszül a keze és ebből arra következtettem, hogy ő velem ellentétben pontosan tudja csupán ennyiből, hogy kiről van szó.  

– Tessék? - rökönyödött meg kedves kis húgom, aki ismételten elfelejtet egy apró kis információt közölni velem.

– Töröld ki – ismételte, ugyanolyan nyugodt hangon Cortez. 

– Bocs, de semmi közöd hozzá, hogy kit jelölök vissza. Azt meg végképp nem mondhatod meg,hogy kit töröljek ki! – háborodott fel a mellette ülő. A körülöttünk lévő társaság egyre feltűnőbben pillantgatott feléjük, és egyre ritkábban szólaltak meg. Diszkréten hallgatóztak épp úgy ahogy mi. 

– Jó – nézett mélyen Reni szemébe Cortez, amitől látszólag nem is kicsit bizonytalanodott el, és ahogyan lábára pillantottam tisztán láttam ahogyan fel-le jár a térde, mint a kocsonya. – Nem érdekel a francia barátod. Sem a kifestett szemű haverod. Tudod, mit? Még Neményise – mondta a fejét rázva, amitől oly annyira megilletődött Reni, hogy ajkai lassan szétnyíltak. Na jó az őszinteség az, hogy nekem is ez lett volna a reakcióm ha éppen nem tudtam volna, hogy ennek ellenére mennyire is érdekli. – De ez egy barom, töröld ki.

- Ricsi zenésztársa, és még Virág is jó fejnek tartja – értetlenkedett csak azért is tovább. – Miért törölném ki? Neked is az ismerősöd.

– Az, hogy jó fej, nem azt jelenti, hogy jó ember – mondta Cortez komolyan.

- Ki ez a Gomba? - hitetlenkedem, mivel elképzelni sem tudtam, hogy mennyire rossz ember lehet, ha ennyire tiltsa Cortez Renit? Tiltsa?!

– Nem fogom kitörölni, csak mert te azt mondod! Nem hiszem el, hogy zavar, hogy van még egyismerősöm a hülye közösségin Csak egy ember, aki bejelölt, mert ismer! – fakadt ki Reni és ébből is érződött, hogy mennyire nem ismeri Cortezt annak ellenére hogy rajong érte.

– Nem ismer, egyszer látott! – emelte fel a hangját Cortez ezzel végleg magukra hívva nem csak a pad körül állok figyelmét, de a közelében lévő összes emberét is egyben.

– Ó, értem. Szóval töröljek mindenkit, aki valamiért zavar téged. Tudod, mit? – tárta szét karját tehetetlenül Reni. – Nem! Engem is sok mindenki zavar. És már megszoktam, hogy nem tehetek ellene semmit – fejezte be hisztérikusan.