Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

65.Fejezet

Augusztus 31, kedd

A nyár első napja óta sok minden változott köztük a kapcsolati státuszom is. Gondoltam jobb mindent most suli előtt kiírnom magamból, hogy aztán hátha be tudom majd fogni a számat ott. Szóval mivel is kezdjem? Szerintem ha időrendi sorrendben haladunk az úgy átlátható lesz. Az első hónap hamar elfutott a vakációból, sok mindent csináltam köztük találkoztam Dominikkal, Lilával és két drága unokatestvéremmel is - Kamival és persze Gergővel -, közben meg Ákossal dolgoztam. Na igen mint kiderült a hely ahová felvettek diákmunkára az ugyan az a hely volt ami Ákos nagymamájáé és ahová ő is jött, szóval együtt kezdtük meg a nyári szezont és őszintén szívemhez nőt a hely. Összesen négyen dolgoztunk a kis kávézó és bisztró féleségben én, Ákos, Melina és Ivett. Ivett volt a pultban és a kasszánál, míg mi hárman voltunk kiszolgálók ami nagyon is jól jött dél és négy óra között, mivel akkor tényleg sokan betértek a belvárosban lévő kis helységbe. 

Aztán Ivett elment nyaralni és a helyét egy Tomi nevű srác vette át. Vele nem sokat kommunikáltam ahogyan Melinával sem, mert mindketten kissé szkeptikusan álltak hozzánk. Ivettel egészen jól elvoltunk és Ákos is közel került hozzám. Mármint megismerhettem egy másik oldalát is, mert igen az iskolában ott volt mint Barni társa az őrültségbe de a hétköznapokban egy átlagos srác volt. Nem is akármilyen mert, mint kiderült nem csak a kémia ami egy kicsit megmozgassa hanem egy nagyon is nyitott személy aki szeret elmélyülten szemlélődni és hát rettentően csajozik. Ezt megmutatta amikor egy olyan lány tévedt a kis bisztróba aki pont az esete volt és valami ultra gagyi szöveggel állt elő, majd rám tukmálta azt az asztalt ahol a lány ült, mivel többet nem mert a közelébe menni. Érdekes volt az már biztos. 

Barbival nagyon sokat voltunk együtt, szinte folyamatosan együtt szórakoztunk. Ezekhez sokszor csatlakozott Bogi és Vivien is akiket szintén nagyon sokszor láttam a szünet kezdete óta. Akikkel viszont nem sokat találkoztam az Márk és Roli voltak, valahogy őket soha nem láttam. Barni sokszor járt Ákos nagyijának éttermébe és bár nem mondta de egy idő után már láttam rajta, hogy valami nyomassza és bár továbbra is hozta formáját és kissé bekavart a vendégekkel de szemei már nem csillogtak olyan csintalanul. Lacit és Viktort is ritkán láttam, viszont róluk sokat hallottam és meglepően Barbi mesélt róluk sokat, meg persze néha Bogi is. 

Aztán ahogyan eltelt még pár nap hirtelen minden összeomlott. Mert hát észrevehetően valakiről még nem meséltem, illetve nem írtam pedig szerves része az életemnek. Vagyis hát az volt. Igen Nemes-Nagy Nándorról van szó. A név ami pár hete még a világot jelentette, minek hallatán a szívem hevesebben vert és aminek hangzását mindennél szebbnek tartottam. Ő volt a személy aki levett a lábamról és elrabolta szívemet, a személy aki megmutatta milyen az igaz szerelem és milyen az amikor az ember mer élni úgy, hogy közben nem tesz kárt másokban. Lényegében ő volt az aki megszemélyesítette az új esély fogalmát számomra, de ahogyan ebben az életben sok mindent ez sem volt örök. Mert hát ha valaminek van kezdete annak van vége is, ez örök szabály. 

Valami megromlott köztünk valami olyan amit már nem tudtunk rendbe hozni. Próbálkoztunk nem is keveset, már-már szinte beleroskadtunk, hogy rendbe tudjuk hozni a kapcsolatunkat de nem sikerült. Elbuktunk és ezzel együtt a kapcsolat is megtört kettőnk között. Július 18, vasárnap. Ez a nap a szakításunk pontos dátuma. Összesen tíz hónapot töltöttünk együtt ami alatt kimondhatatlanul boldog voltam, aztán egyszerre rám szakadt mindezek utóhatása és azt éreztem, hogy megszakadok alatta. Konkrétan a padlóról kellett felkaparnom magam mindezek után, pedig nem mondhatom, hogy Nádi volt a hibás. Egyszerűen nem működött a kapcsolatunk és ez annyi vitát eredményezett amennyit már nem bírtunk el sem én, sem ő. Néha két embert nem egymásnak teremtett az ég és ilyenkor akármilyen nehéz is de tovább kell lépni. Nem mondom, hogy ez a tovább lépés könnyű mivel nem az. A tovább lépés soha nem az, viszont meg kell tenni ha nem akarsz a múltad kínkeserves kalitkájában ragadni.