Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

63.Fejezet

Június 7, hétfő 

Izgalmas nap az már biztos, viszont kezdeném a hétvégi sztorimmal ami szerintem érdekesebb, mint az, hogy hogyan égettük le magunkat az irodalom versenyen. Szóval egész péntek este azon agyaltam mégis, hogyan tudnék egy tökéletes bocsánatkérést alakítani, mert a "bocs tévedtem, fátylat rá" nem volt annyira szimpatikus számomra. Dave-t hallottam énekelni - vagy legalábbis valami hasonlót csinálni -, szóval azt kihúztam a listámról. Mert igen volt egy egész listám. 

Hogyan kérjünk bocsánatot Renitől ~ötletek~

• (énekelj) 

• kedvenc csoki

• McDonald's

• KFC 

• Burger King

• egy vacsi 

• új könyv 

• kis kutya szemek 

Végül aztán letettem róla és úgy döntöttem összeboronálok a listámról pár dolgot és felveszem a kapcsolatot Virággal hátha segédkezet nyújtana benne. Virág rögtön vállalkozott, Renviel meg tudtam nem lesz baj mert amúgy sem szokott lenni hétvégi programja vagy ha igen akkor már pár nappal azelőtt megkérdezi róla anyut vacsora közben. Szóval Nádi segítségével aki átugrott hozzám egy húsz percere a meccse előtt - sajnos csak a csapatok vehettek részt rajta, mivel elégé zárt körűre fogták -, így ő is segített benne.  Első lépésként Reni ajtójára tűztem egy zöld kendőt amin egy B betű volt. Aztán a reggeli müzlis táljába elhelyeztem egy O betűt. A könyvébe meg ahol volt a könyvjelző oda egy C betűt. Aztán itt jött Virág aki elhívta Renit a McDonald's-ba ahol a tőlem kapott kuponnal fizettek később - szülinapi ajándék és lassan lejár - de még előtte  belecsempészte a sült krumplijába az S betűt. Az Á betű meg a bejárati ajtón várta őt, meg aput is aki először azt hitte, hogy fenyegető levél és jó fél órámba telt elmagyarázni neki, hogy nem fognak kilakoltatni vagy épp kirabolni. Az N betű ismételten az ajtóján fogadta, míg az ágyán jó nagyban A4 lap formájában ott volt egy A. 

Itt pár órára míg vártam Nádiék meccsének az eredményét felfüggesztettem a bocsánat kérési tervem és megvártam míg bele nem üvöltötte a telefonba a győzelmüket. Ezután persze egy húsz perc arra is elment míg óriási mosollyal az arcomon végig hallgattam az esemény beszámolót, majd Nádi bontotta a vonalt, mivel beültek ünnepelni egy pizzázóba. És jött az utolsó lépés. Egy nagy adag saját készítésű spagetti-vel meg a mellkasomra tűzött T betűvel bekopogtattam Reni ajtaján majd megvártam míg ki nem nyitja. Hát jelentem sikeres volt a bocsánat kérésem és utána sikerült több órán keresztül egy mély beszélgetésbe bonyolódnunk. Amit végül apu zavart meg mert közölni szerette volna, hogy máskor is főzőcskézhetek ha akarok mert ő biztosan nem bánja. 

És így kötöttem ma ki a Fővárosi Szabó  Ervin Könyvtárba oldalamon Bogival és Ákossal. Na már most nekem az az egész teljesen idegen volt ahogyan az Ákosnak is. Egyedül Bogi volt az elmúlt években az irodalom versenyen és ő is csupán kilencedikben, elmondása azonban semmi sem változott. Na már most Kardos átnyújtott nekünk egy borítékot és eléggé jelentőségteljesen nézett ránk. Valami olyasmit akart üzenni szemeivel, hogyha nem leszünk elsők akkor ne is találkozzunk vele többet mert letagadja, hogy ő a tanárunk. Na igen... hehehe... khm.

- Na ez mégis mi? - ráncolta össze szemöldökét Ákos ahogyan hárman körül álltuk a cetlit. - Há' de ez nem is magyar, mégis milyen irodalom verseny ez! - kapta fel a vizet és kicsit hangosan mondta, mivel a tanáraink eléggé csúf szemet meresztettek ránk.