Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

29.Fejezet

Január 20, Szerda

A mai nap hamar elrepül, Kardos kivolt ránk akadva. Tíz percig csak ordíbált, majd az óra további felébe a szöveggyűjtemény olvasatta. Monsieur Durand kiadott egy házi dolgozatott, majd Gondos fizikán Nádit feleltete. Hármassal ült le a helyére, mondjuk Barbi és szerintem is ért volna négyest, de a tanárnő még mindig pipa a megjegyzéséért. A székes ügyünk után Gondos tanárnő amint a tanárihoz ér, még háromszor ellenőrzi a széket miután végre leül. Mondjuk miután a tanárok fülébe jutott ez az egész, a többi tanár is többször ellenőrzi a széket miután ráül.

Baranyai tanárnő még mindig kéri a koponyát tőlünk, de mi azóta sem kapjuk. Laci már körözést is kiadott a koponyáért. Viktor pedig kiirata Dave-el, hogy keressük a koponyát. Ma már Máday mégsem kérdezte, hogy bevaljuk-e, hogy kivolt. Mivel mikor jött már mind elvoltunk foglalva valamivel. Én házit írtam, a többiek pedig elfoglalták magukat. Suli után még tanultam, segítettem anyunak takarítani, majd Nádival sétáltunk egyet. Mind a ketten átfagytunk, de nagyon sokat nevetünk, főleg mikor Nádi megcsúszot és hanyat vágódott a járdán. Előre megijedtem és bepnáikoltam, majd mikor láttam, hogy rázkodik a válla én is elnevettem magam.

Január 21, csütörtök

Gondossal volt első két óránk, eléggé meguntam a végére. Harmadik órába elkezdett esni a hó, így a legtöbb diák örült, kivéve a mi osztályunk. Nekem alapból nem volt jó kedvem, Nádi már rég megunta a havat. Barbi és Laci már alig várták a tavaszt, ahogyan Márk és Roli is(szabadban focizni). Dorián alapból is rosszkedvű mivel emós. Bogi fázós típus, így őt ez csak zavarta. A többiek pedig ha örültek is a hónak, akkor a mi szomorúságunk rájuk tapadt.

Biológia után én Barbival mentem a könyvtárba. Már vagy tíz perce nézelődtünk és beszélgettünk, volt is amit csak épp csendben kellet, mert így is kétszer szólt ránk a könyvtáros, mikor egy kar ragadta meg a vállam és kezdett el kifelé húzni.

-Mi történt? - kérdeztem automatikusan, mert elég feldult volt.

-Mi van? - jött utánunk Barbi is.

-Dorián és Reni között volt egy kisebb összetűzés, de... - kezdte Nádi, én pedig ezt hallva rögtön futni kezdtem, egyenesen a nyelvielőadóig ahol Reniék osztály már mind ott volt.

-Reni jól vagy? Nem történt baj? Minden rendben? Mi történ? - bombázzák azonnal a kérdéseimmel és szorosan megöleltem.

Nádi és Barbi ekkor ért oda.

-Nem történt semmi, majd később elmondom.

-De megütött vagy megütötted magad? Fáj valamid?] bombázzák továbbra is kérdésekkel.

-Csak meglökött, nem lett semmi bajom - legyintett.

Oho, csak hogy ezt nem usza meg ennyivel az a szemét. Ebben a pillanatban fordultam a lépcsőhőz ahol Dorián figyelt, a tekintette eszelős volt. Csakhogy az enyém is. Mit képzel ez magáról? Nádi azonnal utánam kapott, mert ő már tudta, hogy neki szőkők Doriánnak, csak akkor én már rég felé tartottam. Egy pillanatra az egész folyosó elhallgatott és engem nézett.

-Jól figyelj rám, mert egyszer mondom el! Abszolút nem érdekel, hogy te emós vagy, bunkó, paraszt vagy akármi, de jól figyelj rám! Többet ne kerülj a húgom közelébe és ha már itt tartunk akkor Virág közelébe sem! Mert ha mégegyszer valamelyikőjüknek baja lesz, azt te keserűlőd meg. Nem fog érdekelni semmi! És az sem érdekel, hogy ez most nyilvános fenyegetés volt!] mondtam fenyegetően, miközben  ökölbe volt szorítva a kezem.