Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

44.Fejezet

Március 19, péntek

Reggel mosolyogva léptem ki a kapun, majd mikor sikeresen bezártam azt oda léptem hozzá és egy csókkal üdvözöltem.

Két nap. Két hosszadalmas napja történt az egész... És hogy mi történt?
Hát ami azt illeti nem minden úgy alakult ahogyan az el volt tervezve.

Nádi mosolya Máday orbitális kiabálás miatt sem olvadt le az arcáról, majd mikor az igazgatóiba parancsolta iszonyatosan rossz érzés fogott el. Már éppen én is indultam volna amikor Barka lépett be a kezében a dolgozattal amit már két hete beigért nekünk.

A ceruzámat rágva egyre jobban aggódtam Nádi miatt. Idegeségemben már doboltam a lábammal, nyújtózkódtam, meg minden egyéb dolgokat csak, hogy elüssem a gondolataim. Ha most kirugják az csakis az én hibám lesz és a túlzott makacsságom miatt. Ki csengetés után egy perccel végre megjelent ő is.

Az ajtó mikor végre nyitodott a fejem rögtön oda fordult és gombóccal a torkomban vártam, hogy belépjen rajta ő. És be is lépett csak épp savanyú arccal ami miatt a fejem zúgni kezdet és egyre jobban azt ismételgettem magamnak, hogy nem lehet igaz.

- Na? - nyögte ki Laci izgatottan és frusztráltan.

- Hát tudod haver - vakargatta meg a tarkóját majd...majd elmosolyodott és rám nézet. - Borrel úgy gondolta, hogy nem olyan nagy ügy az egész. Pár nap büntető Mádayval és le van rendezve.

Az osztály hatalmas ujjongásba tört ki, én meg hosszasan lehunytam a szemem és próbáltam lenyugtatni magam. Az adrenalin szintem továbbra is az egekben volt és hirtelen az egész terem forogni kezdett körülöttem.

- Úgy gondolod, hogy megérte kockáztatnod a sulis éveidet? - vonta fel a szemöldökét vádlóan Bogi.

- Teljes mértékben - nézet a szemembe, én azonban nem viszonoztam a mosolyát hanem keserűen ráztam a fejem.

- Beszélhetnénk? - vettem a hátamra a táskámat, mivel az utolsó óránk Mr.O'Realy lett volna viszont ő mint az kiderült első órában, továbbképzésen van.

- Jó volna, mivel teljesen összezavarsz - nézet rám feszülten.

Az iskola előtt megálltunk egymással szemben ott ahol már senki sem volt. Várakozóan nézet rám, én pedig lassan rá vezettem a tekintetem.

- Miért tetted ezt? - szólaltak meg remegő hangon.

- Mit? - húzta össze a szemöldökét.

- Miért kockáztattál miattam mindent? - pontosítottam.

- Mert nekem te vagy a minden - nézet mélyen a szemembe. - Nélküled nem olyan az életem, ha te velem vagy minden olyan más. Minden sokkal szebb. Nem akkarom azt ígérni, hogy örökre együtt leszünk mert nem tudhatóm és az öröké mindig hamarabb eljön, mint ahogyan azt mondják, viszont egy biztos jelenleg te jelented nekem a mindenséget és én nem akarlak elengedni téged. Mert mindennél jobban szeretlek téged Rentai Réka.

A könnyeim patakokban folytak és egyre jobban ráztam a fejemet. - Én is  szeretlek Nemes-Nagy Nándor. Átkozottul szeretlek és nem akarlak elengedni téged! - a nyakába szöktem és hagytam hogy a fenekemtől fogva megtartson. Hosszasan megcsókolt amolyan "mindent beleadok" stílusban és annyira szorított, hogy levegőt is alig kaptam, de én is őt mert ahogyan ő mondta nekem is ő a mindenem.

Ezek után hosszasan sétáltunk egészen nap lementéig és mindent megbeszéltünk, még azt is amit azelőtt soha nem hoztunk fel. Én kérek perec elmeséltem neki az általános és kilencedikes évemet ő meg a gyerekoráról beszélt.