27.Fejezet

1.8K 68 11
                                    

Január 17, vasárnap

Huh, hát ez a hétvége fárasztó volt. A pénteken Nádival minőségi időt akartunk eltőlteni egymással. De ahogy azt látható, csak akartunk, nivel anyu, Reni és Virág három fajta zenét bőmbőltetett az emeletről, ahol épp Virág haját festették.
Mi Nádival a konyhába voltunk és épp kakaót ittunk és beszélgettünk mikor apu megjött.

-Mi van itt? - kérdezte tőlem kissé furán.

-Reni és Virág újra kibékült, szóval most lány-bulit csaptak anyuval kiegészülve - meséltem, majd beleittam a közölgő kakómba.

-És az meddig tart?

Nádival egymásra néztünk.

-Nos, Rentai úr elég sokáig. Már vagy két órája itt vagyok és még mindig szól a zene - mondta Nádi.  Komolyan megint leuramozta aput?

-Ahhj - sóhajtott apu. - Amúgy pedig nyugodtan, hívj Róbertnek vagy simán Robinak - magyarázta apu ismét, de úgy látszik Nádi nem szereti ehhez tartani magát.

-Rendben.

-Mi lesz a vacsora? - kérdezte apu.

-Anyu nem ért rá főzni így "sajnos" pizza - mondtam, majd ahogy kimondtam rögtön meg is bántam, mivel apu egyből örömtáncot lejtett.

-Na és kaphatok kakaót? - kérdezte majd leült a Nádi melletti székre.

-Persze.

Miután megcsináltam, oda adtam apunka aki már akkor megunta a zenét és ment is fel a szobába, hogy valamit kezdjen magával, mert nem bírja.

Szombaton ott aludtam Barbiékni és Bogival meg Viviennel karöltve csapatunk egy pizsi partyt, aminek az lett a vége, hogy vasárnap tízkor mikor haza estem egy hulla ként, csak harminc percem volt, hogy élő embert varázsoljak Nádiék érkezésére.

Ahogy pedig az előbb említettem vasárnsp Nádival és Nórival mentem moziba. Ismét Barbiet néztünk, szóval míg Nádi szenvedett, addig mi ketten Nórival végig néztük csillogó szemekkel. Most mit mondjak, meg van bennem a gyerek lélek, és Nóri elég értelmes lány a korához képest, szóval végig tárgyaltuk az egészet.


Január 18, hetfő

Reggel egy fekete csőfarmert és egy bordó kötött felsőt vettem fel. Majd felvettem a fehér sapim és a bordó kesztyűt, amit Bogitól kaptam, majd Nádival karöltve indultunk el a sulihoz.

-Miért van olyan érzésem, hogy ha benéznék a ruháid közé annak a 85%-ka bordó vagy annak az egyik árnyalata? -kérdezte homlokráncolva.

-Mert így van - mosolyogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára.

-Volna egy kérdésem - tettem fel a kezem, mint egy ötéves. Nádi kíváncsian nézett rám, így folytattam.

-Jártál Edinával? - kérdeztem, ami már a hétvége óta nyomta a csőrőm, pontosabban a péntek óta, amikor is Barni a füllembe ültette.

Náditól egy diszkrét kiröhögést kaptam, ami engem is megmosolyogtatott, ugyan akkor hazudnék ha azt mondanám hogy megnyugodtam.

Szent Johanna Gimi    |Rentai Réka|Where stories live. Discover now