Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

55.Fejezet

Május 3, hétfő

Hát túl az egészen kijelenthettem, hogy még soha nem volt részem ilyen osztálykirándulásba, mint amilyet a Szent Johanna adót nekem. Igen voltam már osztálykiránduláson, de soha nem teltek ilyen eseménydúsan. De hogyan is kezdődött? Hát reggel még minden a szokásos módon zajlott. Kardos türelmes kiabálása a fiúkkal, Barbi és Bogi douja, Vivien és Márk egymást ölelve, Roli őket fújjolva, Barni és Ákos ahogyan lehajtott fejjel bólogatnak Kardos szidását hallgatva, én őket bámulva, Nádi Lacival és Viktorral, Dorián meg emósan és bunkón. Nagyot sóhajtva elsőként szálltam fel a buszra és a szememet forgatva köszöntem vissza az eléggé paraszt buszsofőrnek. De hát mit is vártam hétfő lévén? Hamarosan Roli hasonlóan hozzám szem forgatva pattant le mellém.

- Ekkora egy suttyó ember! - mutatott be a negyvenes éveiben lévő férfinak.

- Téged is majdnem kiakasztott? - kérdeztem tőle csúnyán méregetve a sofőrt.

- Az is, de mégis hogyan képzeli, hogy így bánik az emberekkel. Az ilyen miért megy olyan munkahelyre ahol emberek között kell dolgoznia?!

- Mindig az ilyen savanyodott emberek válasszák a közösségi munkákat - vontam meg egyszerűen a vállamat.

- Áh, mindegy a napom már amúgy is el van cseszve - tette fel a lábát az előttünk lévő ülésre.

- Hát az enyém sem lehet ennél fényesebb. Gondolom Márkék enyelgése akaszt ki ennyire - pillantottam féloldalasan rá.

- Nem is az hanem, hogy több napig azt hallgattam, hogy ilyen meg olyan Vivi, aztán puff kibékülnek és null huszonnégyben egymáson lógnak. Persze ne érts félre megértem, hiszen én is vesztem már össze egy párszor a barátnőmmel, de akkor is létezik más emberi lény is rajtuk kívül és legalább máshol falnák egymást. Kurva szar érzés mikor elhanyagolnak, pedig te mindig ott voltál vele - mondta és egy szomorkás mosoly suhant át az arcán. - De gondolom ezt neked nem kell magyaráznom.

- Nádira érted? Hát egy darabig nem zavart de most már azért kezd elegem lenni nekem is, hogy még telefonon sem beszélünk délutánon ként aztán reggel beállít és egészen ameddig a suliban vagyunk vagy Laciékat pátyolgassa, vagy róluk beszél. Megértem mert legszívesebben én is ezt tenném Barbiékkal de ők nem engednek a közelikbe és egyre messzebbre tolnak maguktól. Ez így egyszerre kicsit sok, de majd megoldódik ha nem magától akkor majd én teszek róla. Nem fogom hagyni, hogy tovább folytassák ezt az eszeveszett nagy baromságot. Mindjárt év vége és ha ki nem békülnek, legalább viseljék el egymást és ne fojtsák meg a másikat amikor egy légtérbe vannak - bosszankodtam és észre sem vettem de minden panaszomat elmondtam Rolinak, akivel amúgy szerintem amióta itt vagyok a legkevesebbet beszéltem.

- Szíves örömest segédkezet nyújtok neked - ajánlkozott rögtön. - Amúgy sincs mivel elfoglaljam magam, szóval kérlek had segítsek valamit, akármit!

- Hát mondjuk kezdhetnénk ott, hogy kiötlünk valamit - döntöttem félre a fejemet.

Roli egészen sok badarságot ajánlott de végül közös fejjel kitaláltuk a tökéletes tervet. Igaz valami borzalmas tekintve, hogy szinte mindegyik romantikus filmben alkalmazzák de egyikünk sem bizonyult túl ötletesnek az nap. Mikor megérkeztünk szinte mindenki egyszerre akart leszállni, így fogtam magam és inkább amig ez lejárt tovább olvastam a könyvemet. Lassan szálltam le buszról mire a sofőr rám förmedt, hogy már menne szóval játszak máskor divatbemutatót. Bár nem vagyok híve az ilyes fajta dolgoknak, de középső ujjamat felmutatva hagytam el a buszt és oda sétáltam az ezerrel sztorizgató bagázshoz.

Elsőnek természetesen a Pozsonyi várat néztük meg ami pontosan olyan volt mint képeken. Én egészen elvoltam Mr. O'Realy és Kardos társaságában míg többiek hátul bandukoltak el-el kalandozva. Roli egyszer csak visszarántott karomnál fogva majd biccentet az egyik fordulónál. Rögtön értettem célzását és míg ő Viktor és Lacit célozta meg addig én egyértelműen Barbiékat.

- Ide be, most! - ragadtam meg karjaikat majd az első terembe be húztam magam után őket. - Figyeljetek beszélnünk kell, nincs több sumákolás, nincs több bújócska most szépen beszélgetünk, mint normális személyek - sétáltam az ajtóhoz majd mikor kilestem elégedetten konstatáltam, hogy a három fiú épp erre tart. - Megyek és szólok Kardosnak, ha viszont elmentek elfelejthettek véglegesen! - néztem rájuk komoran majd kiléptem és amikor Roli egy ide be mondatócska után betolta őket oda egy egyszerű mozdulattal elfordítottam a kulcsot a zárba. Mikor kiválasztottam a termet direkt néztem, hogy az ajtóban legyen kulcs így nem bíztam a véletlenre semmit.

Lepacsiztunk egymással majd nem törődve a bentről kiszűrődő hangokkal simán a többiek után indultunk és úgy voltunk vele, hogy majd vissza jövet kiengedjük őket. Aha mi meg a nagy ötleteink. Egy nagyjából egy órás vár nézés után a főtérre mentünk ahol különböző édességeket ettünk és jókat nevettünk. Az már ismét jó kérdés, hogy hogyan nem tűnt fel egyikünknek sem a minusz négy fő, de... Na jó nincs de igazából tökéletesen hülyék voltunk. Kardosnak egyértelműen azért nem ütött szemet az egész mert Mr. O'Realy-vel tökéletesen egy húron pendültek és nehezen ugyan de megértették egymással magukat. Ők hát így elbeszélgettek a történelmi dolgokról, mi meg felszabadultak voltunk és a feszültség eltűntével egyikünknek sem volt annyi agya, hogy rájöjjön miért is olyan jó a hangulat ismét és miért nem érezzük egymás közelében magunkat feszélyezve.

Aztán csak leeset csak épp egy olyan embernek akiről szintén egészen megfeledkeztünk. Ja ezek után tökéletesen kiérdemeljük az év bolondjai címet. Kérni is fogom Mádaytól amint újra az iskola falai között leszünk. Dorián fekete haját szemébe fésülve kullogót a sor végén a buszhoz vezető utón mikor akkor nap először és utoljára felszólalt.

- Az idegfeszítő brigádot itt hagyjuk nyaralni? Mármint nem bánnám, de nem akarok ismét visszajönni majd az út felénél mikor valaki rájön, hogy hiányoznak - ecsetelte.

Roli meg én lefehéredve néztünk egymásra majd villám sebeséggel kezdtünk el szaladni a másik irányba. Lassan két órája tengődtek abban a teremben és azt hiszem nem hazudok, hogy egyszerre förmedtek ránk amikor remegő kézzel elfordítottam a zárban a kulcsot és kiengedtem őket. Ugyan órákig is elhallgattam volna a kiabálásukat de tüdőmet kiköpve kellett futnunk egészen az indulásra kész buszig. És akkor talán nem túlzok ha Kardos és a busz sofőr nem haladta meg Máday ordibálásának szintjét.

Na igen, ezek után nem is csoda, hogy mindenki került kettőnket és a busz közepén ülve se előttünk, se hátunkba de még csak mellettünk sem ült senki egy nagy körzetben. Nem bántuk igazán, mert bár nem akarták mutatni de tervünk tökéletesen sikeres volt. Barbi Lacival indult haza és Viktor meg Bogi egy öleléssel búcsúztak el egymástól. Mindezek után Roli mag Márk is kettesben mentek haza, én meg Nádi mellett kényelmetlenül fészkelődve hallgattam ahogyan folyamatosan röhög rajtam, a szerencsétlenkedésünkön Rolival, azon ahogyan mindenki kiabált velünk és úgy unbloc az egész napon, de legfőképp rajtam. Kicsit ugyan zavarta, hogy egész nap Rolival voltam, de simán kitudtam engesztelni egy csókkal. Holnapra meg egy randit ígért, szóval ha nem is minden de lassan helyre áll a helyzet mind a magánéletemben, mind az iskolában. Az még ugyan kérdéses, hogy ezek után szóba áll-e valamelyikük négyük közül velem, de ez a kis akció mindent megért nekem. Azt hiszem hivatalosan is kimondhatom, hogy a 11/B hétfőtől újra a régi lesz! És remélhetőleg így is marad...