Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

32.Fejezet

Február 8, hétfő

Reggel mikor beléptünk a suliba már tudtam, hogy valami készülőbben van. A büfénél a sor kígyózott, egy 10/a-s lányon szilikon karkötők voltak, Andris és Robi pedig a hátukon post-it cetlikkel mászkáltak.

-Ez mi? - kérdeztem homlok ráncolva Náditól.

-Valentin-hét - mondta, mire nekem is beugrott.

-És az idei témához, akkor post-it tömbök kellenek, vagy mi? - kérdeztem még mindig furcsán nézve az aulában tomboló őrületre.

-Aha.0

-Bogi - szóltam az előttem elhaladó lányra.

-Igen? - fordult vissza.

-Ide adod a szórólapot - pillantottam a kezében tartott darabra.

-Tessék, én már úgy is láttam - legyintett majd elkezdett ordítani egy kilencedik lányra, aki eldobta a szemetet a padlóra.

-Valentin hét a Szent Johannában! - olvastam hangosan.

-Vásárolj a büfében egy post-it tömböt, és ragaszd a barátod szekrényajtajára az üzeneted! - folytatta Nádi.

-Gyere el pénteken a Valentin-bálra. Hölgyválasztás! Megjelenés kizárólag párban! - fejeztem be.

Nádival összenéztünk és evvel mindent megbeszéltünk. Abszolút nem voltam rossz kedvű, de valahogy a Valentin nap sose volt a kedvenc "ünnepem". Én egy bordó színű post-itet választottam, Nádi pedig egy sötét kéket. Csengetés előtt még ragasztottam Reninek, Boginak, Vivienek, Barbinak és Nádinak a szekrényére. Reniére egy "Best sister". Boginak, Barbinak és Viviennek pedig egy "Imádlak titeket! R". A Nádién már volt két cetli, "I Love You! Zsanett" meg szívecskés. 

Nem nagyon izgattam fel magam, mivel én a szekrénye belsejébe tettem, hogy még véletlenül se tudjon elkeveredni. Az övére egyértelműen ezt írtam "Minden nyálas szöveg amit valaha ismernél".  A szekrényemhez vissza érve már több cetli is volt rajta. Fogtam a fontosabbak, mármint amit olyantól kaptam akit ismerek és betettem a szekrényem belsejébe. Kaptam Renitől egy ugyan olyat, mint amilyet én adtam, aztán egyet Barbitól (púder rózsaszín post-it volt) "Én is téged csajszi!". Bogitól simán egy "Én is téged Réka!",  Vivientől "Imádlak én is!❤️". Márktól kaptam "Best friends! Matek házid van?". Ezt csak nevetve felragasztottam, majd az utolsót is feltettem. 

Náditól "Ezen pedig minden más nyálas szöveg!", bár az egészet el hülyéskedtünk mégis sokat jelentett nekem ez a lap. Még gyorsan ragasztottam Márk szekrényére is "Forever! Házi az asztalodon!". A terembe belépve letettem a matek füzetem Márk asztalára majd helyet foglaltam és elővettem a A száz év magányt és olvasni kezdtem. Igazából még csak most kezdtem neki de idáig egészen jó. Első szünetben még tettem Rolinak, Ákosnak, Barninak, Lacinak és Viktornak is, majd átgondoltam és tettem a Karcsiéra és az Arnoldéra is. Karcsi megköszönte nekem de közölte, hogy valaki lenyúlta, mire felajánlottam, hogy szívesen teszek újat. Könnybe lábad szemmel köszönte meg, mire csak mosolyogva megveregettem a vállát. Az udvarra leérve vettem tudomásul, hogy Cortez és Ricsi megint félre vannak vonulva és már csak rám várnak.

-Bocsi, csak még egyszer vissza kellett menjek Karcsi szekrényéhez - mondtam, mire a fiúk hitetlenkedve felröhögtek.