Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

91.Fejezet

október 13, szerda

A tegnapi napom az igazgató iroda keretein belül vitathattam meg "erőszakos tettem" Zsanettel, az általa szekírozott lánnyal és Haller-el, aki látta az egész jelenetet és a tanárikar tisztességes tagjaként rögtön oda hurcolt minket. Bocsánatkérésre kényszerítettek engem és Zsanettot is, csakhogy míg én ennyivel megúsztam ő még egy szaktanárit is bezsebelt, hála a megszeppent tizedikes lánynak aki úgy mond ellene tanúskodott. Látszott rajta, hogy most van először az igazgatóiba, hisz úgy itta magába a körülötte lévő környezet minden egyes szegletét, mint a szomjas állta a friss hegyi vizet. A sors fintorra, hogy mi Zsanettel előszeretettel kerülünk kettesben az igazgatóiba minden egyes alkalommal.

Ahogyan hárman egyszerre hagytuk el a termet a lány - akinek a nevét mellesleg most sem tudom, pedig esküdni mernék, hogy az igazgató háromszor is a nevén szólította - hozzám fordulva rögtön köszönetet mondott, majd még elnézést is kért, mielőtt sietősen magunkra nem hagyott volna Zsanettel. Aki viszont jeges tekintetével nézet végig rajtam és bár azt vártam, hogy majd ezek után hátat fordít nekem és ott hagy majd jól a fenében, halkan ugyan de vészjósló hangon megszólalt. 

Hátamon rögtön végigfutott a borzongás. - Még mindig ott vagy ahol én, még mindig keresztbe akarsz tenni nekem mindenképp. Mond csak mikor szakadsz már le rólam? Hát már az utolsó évem sem lehet nyugodt? Mindig itt akarsz majd lenni a hátamban, hogy majd itt kössünk ki?! - kiabált rám hisztérikus állapotban és egy pillanatra, mintha azt sem tudta volna hirtelen hol is vagyunk. 

Szavai mázsás súlyként telepedtek vállamra és bár próbáltam megszűrni a valós dolgokat, fogalmam sem volt ez az egész az ő szemszögéből mégis hogy nézhet ki. - Nem neked akarok keresztbe tenni. Én csak nem hagyhattam, hogy elkövesd azt a hibát amit én már megtettem. Higgy nekem ör... - kezdtem összeszedve összes épkézláb gondolatom, de a következő pillanatban konkrétan a képembe röhögött. 

- Viccelsz velem ugye? - tapsolt párat gúnyosan. - Hát nem érted Rentai? Senki soha nem kért meg rá, hogy avatkozz bele mások életébe, te mégis mindig ezt teszed. Figyellek már amióta csak betetted a lábad azon a kurva ajtón. Többet tudok rólad, mint azt te hinnéd! 

- Zsanett nézd, én tényleg - sóhajtottam egyet, amit kihasználva ismét szavamba vágott. 

- Nem. Itt az ideje, hogy te figyelj rám és végre észreved magadat. Senki. Ismétlem soha senki nem kért meg rá, hogy tanácsokat osztogass neki, vagy épp beleszólj az életébe. Hát nem elég izgalmas a saját életed? Nincs elég problémád neked, miért mindig a másokét akarod megoldani amikor neked egy csomó van. Hahó, éppen két fiú "harcol" érted, még fogalmad sincs milyen szakra akarsz menni, a testvéred egy kész csőd tömeg, mondjuk elnézve téged nem is csodálom és te még mindig. Nem, inkább folyamatosan mások problémáit kutatod és "oldod meg", amikor még arra sem vagy képes, hogy a sajátod rendbe tedd. Hát köszönöm, de nekem ilyen ember tanácsa és jó akarata nem kell - mért végig elsötétült íriszekkel. - Csak hagyd meg nekem ezt az utolsó évet balhé nélkül és kopj le rólam. 

- Ja és ha már itt tartunk jóbban teszed, ha Nádiról is nagyon hamar lecuppansz, mivel már eldobtad egyszer, mint egy szakadt rongyot. Most az én időm van és nem újból a tiéd - fordult még egyszer vissza, majd végleg ott hagyott tomboló gondolatókkal és zsongó fejjel. 

-Renati órára! - jelent meg a semmiből Máday rám parancsolva. 

Éles hangja rögtön felébresztett megdöbbenésemből, mire csupán biccentettem és az ajtó mellett pihenő táskámat a vállamra kapva elindultam a termünk felé. Nagy összezavarodottságomban még véletlenül Farkas tanárnő kilencedikes osztályába mentem be és el is foglaltam volna a helyem, ha nem ült volna már ott valaki. Találkozott a tekintettem az övével amiből csak úgy áradt a zavartság, ez volt az ami felébresztett és szabadkozva rögtön kitértem a régi osztályunkból, hogy az egy emelettel fentebb lévőbe siessek. 

A napom többi részét a gondolataimmal töltöttem, még annak ellenére is, hogy Cortez és Ricsi társaságában töltöttem el pár szünetet, ahol szó volt valamilyen videóról, de nem égészen értettem mégis miről habognak. Szóval végülis ők is beletörődtek, hogy ismét elvesztettek, meg én is, hogy ezután a nap után otthon dolgozhatom majd ki egyedül a mai órákon vett tételeket újból, mivel bár a testem részt vett a tanításba, a lelkem egészen máshol járt. Ezt Barka is megjegyezte miután az egyik kérdését már negyedszer ismételte el a kérésemre és még akkor sem fogta fel az agyam, pedig után zsigerből rá tudtam volna vágni a választ. És hát így írtam meg azt a magyar tézét is abból a regényből, amira annyira haragudott Kardos. A lapom fele üres volt. Remélem azért a hármas meg lesz és nem most rontom le az átlagom tizenkettedikbe. 

Ma egy kicsit jobb állapotba indultam volna el iskolába, ha éppen nem estem volna neki az ágynak. Nem hazudok semmi bajom nem volt azon kívül, hogy nem volt semmi erőm és folyamatosan rázott a hideg. Anyu még a munkájába is később ment be csak hogy elvihessen orvoshoz, ott azonban a doki azt mondta kutya bajom és valami lelki dolog lehet a dolog mögött. Anyu persze rögtön kiakadt és a hazavezető úton olyanokat kérdezett, hogy keveredtem-e mostanában bajba, meg hogy kikkel barátkozok, keveredtem-e szektába meg ehhez hasonló baromságokat, amikora csak unottan válaszolgattam. Mindeközben továbbra is gyenge voltam és még a legkisebb lökésre is - amit az ajtó adta - szinte elbucskáztam. 

Anyunak ezek után muszáj volt bemennie a munkahelyére, viszont közölte, hogy minden egy órában hív majd és ha valami változás van akkor rögtön hívjam én is. Ohh és mindezek tetejébe egy jó nagy adag tini könyvet hurcolt magával, hogy majd átbújja őket a szabadidejében. Kérem én, a munkahelyeken mióta van olyan? 

Szóval egyedül voltam a házban és bár alapból örvendtem volna neki, most a gondolataim folyamatosan egy dolog körül jártak és az a saját magam által kialakított téves életem volt. Vagy csak Zsanett beszélte volna tele  a fejem? Hihetek én neki? Annyira hülye vagyok. Nem tudom kiszűrni az olyan alapvető dolgokat, minthogy mi igaz a kilétemmel kapcsolatban és mi nem. Normális ez? Hol rontottam el egyáltalán? Nem kezdhetem ellőről az életem, hisz már megtettem egyszer és szinte nulláról építettem fel ide ahol most állok. Nem dobhatom mindezt el egy fura agymenés miatt.

- Hjaj szedd már össze magad te nőszemély! - túrtam erősen hajamba és jól megrázogattam a fejem. - Mit eszed magad ilyen dolgok miatt? Megőrültél?

Lehet, hisz magamba beszélek - gondoltam át, majd vállamat megvonva megpróbáltam teljesen kiüríteni elmémet, amihez telefonom vettem segítségül.

Jött egy jó pár üzenetem Bogi, Barbi és Vivien hármasától hiszen elfelejtettem szólni nekik, hogy a mai napot teljesen kifogom hagyni, hirtelen jött agymenésem miatt, ami egész egyszerűen a mélybe akart lökni és jelenleg is azon ügyködik. Szóval válaszolgattam nekik és még Ákos "Mondtam, hogy nem megyek utánad, ha új életet akarsz kezdeni egy teljesen új országban. Jól gondold meg, hogy felszállsz-e arra a gépre." - üzenetére is válaszoltam, sőt egész jó kedvem lett tőle. Egészen addig, míg a következő pillanatban nem rezzent kettőt a telefonom és nem jelent meg rajta szinte egyszere Nádi és Adrián neve. Az üzenetükben ugyan az állt. 

"Minden rendben? Mi történt?" 

- Ezek ketten összefogtak ellenem, igaz? - nevettem fel kínomban, majd jó messze dobtam magamtól telefonom, hogy a nap további felében ne is lássam.