Fiatal (Befejezett)

7. fejezet

*Daenerys szemszöge*

A hatalmas autó belterét a Harry által használt kölni férfias illata lengte körbe, mialatt ő az általam elmondott lakcím felé vezetett. A rádióból származó zene halkan szólt, megadva az alapzajt, viszont a bennem dúló feszültségnek hála képtelen voltam beazonosítani a hallható dallamokat. Minden, a környezetemben észlelhető hang eltompult a szívem eszeveszett zakatolásának moraja mellett.

Kabátom melege alatt úgy éreztem, felforrt a bőröm, amin az sem segített túlságosan, hogy a járműben jelen pillanatban is üzemelt a fűtés. A nyakamat körbeölelő kötött sálat némileg meglazítottam, azonban a testemben gyúló láng mértéke nem akart csökkenni, csak egyre nőtt és nőtt. Mindezek ellenére végtagjaim úgy remegtek, akár egy hűtőszekrényben tárolt kocsonya, melynek hőfoka teljesen azonosult a kezeim hőmérsékletével. Cseppet sem fáztam, ellenben a külső szemlélőkben mégis ilyesfajta gyanút kelthettem.

Amennyiben bárki megkérdezte volna tőlem, milyen érzelmek dúltak zavaros elmémben és lelkemben, képtelen lettem volna feltűnés keltése nélkül hazudni. Az idegesség letaglózott, kiélvezve felettem való töretlen hatalmát. Eddigi életem során sosem tapasztaltam ehhez hasonló emóciót egy férfi közelében, hisz nem csak a feszültség töltötte ki a lelkemben jelen lévő érzelmek egy jelentős részét, de a vonzalom is. A tegnapi napon kívül - mikor hosszabb időt töltöttünk el egymás társaságában - nem ismertem őt, de azokkal az érzésekkel sem voltam teljesen tisztában, melyek napok óta uralták elmémet.

Féltem Harry közelébe férkőzni, emellett ellazulni is, tudván, hogy a jelentős korkülönbség miatt feltételezhetően mindössze egy becserkészhető tinédzser lánynak tekintett, aki az első pillanatban képes volt odaadni magát néhány kedves és törődő szóért cserébe. Íriszei és gyengéd mosolya ugyan mást sugalltak, akárhányszor összetalálkozott tekintetünk, azonban képtelen voltam elvonatkoztatni a tegnap történt telefonbeszélgetéstől. Egyértelműen egy, a Hilary nevet viselő lánnyal enyelgett, egy-két perccel azután, hogy engem próbált az ujjai köré csavarni. A nevén, a foglalkozásán és az életkorán kívül semmiféle információt nem birtokoltam Harry felől, de sikerült levonnom a következtetést, miszerint nagy nőcsábász hírében állt.

Folyamatosan éreztem magamon a visszapillantó tükrön keresztül rám vetődő tekintetét, habár úgy tettem, mint aki minderről tudomást sem szerzett. Képtelen voltam feltekinteni szemeibe, melyhez egyetlen egy okot társítottam. Ilyen hamar még senkinek sem sikerült előcsalni belőlem lányos zavarom okozta erőteljes píromat. Elég volt egy csintalan pillantás, és már az ábrándok földjén bolyongtam, keresve a kiutat. Szerelem lett volna az az érzés, mely egész lényemet rabul ejtette, netán mindössze egy fellángolás, ami erősebben égett szívemben a szokottnál?

Míg én azon voltam, hogy sikeresen meggátolhassam kezeim remegését és szívem eszeveszett zakatolását, barátnőm a fülébe helyezett fülhallgatója segítségével szigetelte el magát a külvilágtól. Fejét az ülése támlájának döntötte, eközben barna szemeivel az ablaküvegen túlra fókuszált, odaadóan kémlelve a mellettünk elsuhanó járművek és épületek hadát.

- Fázol? - tolakodott be egy mély, reszelős hang a járműben kialakult csendbe, melyet még a halkan szóló rádió sem zavart meg.

- Kihez beszélsz? - kérdeztem rá a nyilvánvalóra, íriszeimet Harry-re vezetve.

- Hozzád. - küldte felém ellenállhatatlan mosolyát a visszapillantótükrön át.

- Nem fázom. - ingattam fejemet egyszerűen.

- De már elég régóta remegnek a kezeid. - világosított fel, sejtelmes vigyorral fürkészve vonásaimat.

- Ja, nem, nem azért. - lányos zavarom következtében lesütöttem szemeimet.