Fiatal (Befejezett)

85. fejezet

*Harry szemszöge*

A fürdőszobám falai között terjengő tusfürdő, illetőleg a húgaim samponjának egyvelegéből fakadó esszencia kényeztetően járta át szaglószervemet, benső zsigereim között gyújtva forró lángokat. Ajkaimon önfeledt mosoly foglalt becses helyet, amióta csak a két kis tündér betette lábát otthonomnak küszöbén. Betegségemből eredően hetek teltek el utolsó találkozásunk óta, melyen mai alkalmon kapva használtuk ki az együtt eltölthető percek minden aprócska töredékét. A helyiség testvéreimnek életteli visítozásától, továbbá nevetésüknek morajától zajosult be, ellenben e jelenségen hiba lett volna változtatásokat véghezvinni.

A fürdőkád mellett felvett térdelő pozitúrámból adódóan lábaim kellőképp sajogtak, azonban akármily mértékben is módisítottam helyzetemen, képtelen voltam nyugalommal elárasztani fájdalomtól szenvedő izmaimat. Karjaim biztos tartást nyújtottak testemnek a kád szélén megkapaszkodva, noha olykor mindössze az egyik végtagot ruháztam fel súlyom megtartásának feladatával, mikor az ikerpár egyszer egyik, később másik tagját jutalmaztam érintésemmel.

Harriett a fürdőalkalmatosság csap felüli felén ücsörgött, közvetlenül testvérével nézve játékos farkasszemet. Barna loknijai egyenes zuhatagokban omlottak keskeny vállaira, eltakarva felsőtestének egy jelentős részét. A kádat megtelítő víz pusztán pocakjukkal egy vonalban hullámzott, ellenben az annak felszínén ékeskedő hab mellkasáig rejtette el alakját a világ árgus szemei elől. Vele drasztikus ellentétet vonva lehettem tanúja, ahogy ikertestvére, Hilary aprócska tenyereivel taszította el magától a hófehér hegyeket, teret kínálva az általa idekészített gumikacsáknak, és színes hajócskáknak.

- Az ebéd ma nagyon rossz volt. - tájékoztatott Hil, mielőtt a kicsiny ujjai között szorongatott állatkát a víz felszínén úsztatta volna.

- Mit főztek a szakácsnénik? - érdeklődtem egy széles mosollyal tarkítva.

- Nem tudom a nevét, de brokkoli lebegett a leves tetején. - beszélgetésünkbe becsatlakozva részesülhettem Harriett szórakozott nevetésének melódiáiban. - Csúnyán nézett ki. - kacagott, megmelengetve hevesen zakatoló szívemet.

- A brokkoli egy nagyon finom zöldség, Manó. - mutatóujjammal gyengéden nyomtam meg orrának hegyét, édes vigyorgásra motiválva a zseniális teremtést.

- Én nem szeretem. - húgom összefonta mellkasa előtt karocskáit, igyekezve tanúskodni szavainak igazáról.

- Hm... meg is van, holnap mit főzök nektek, mielőtt Anyu hazavinne benneteket. - szemeimben az őszinte játékosság sugarai csillantak fel.

- Ne! - ikrek révén kórusban hallhattam tiltakozásukat.

- Kérlek, sütit csinálj! - Hil szinte könyörögve címezte hozzám kérelmét.

- Ahogy Anyától hallottam, tegnap nem is egy adagot ettél. - lepleztem le féltve őrzött titkait.

Míg a kislány válaszáért esedeztem némán, egyik kezemmel a kád fölé függesztett zuhanyrózsáért nyújtóztam, némileg felegyenesedve térdelő állásomból. Egyik tenyeremmel megsegítettem testem munkáját a porcelántárgy szélén megtámaszkodva. Mihelyst ujjaim a zuhanyt megkaparintva pipálhatták ki tervük sikerességét a hosszan elnyúló lista éléről, tanúja lehettem, miként Harriett - sajátomhoz hasonlóan - smaragd íriszei meglepettséget tükrözte, magukba foglalva a nemtetszés érzését is. Kicsi álla alig észrevehetően indult meg a föld irányába, mielőtt hangszálai megrezdültek volna.

- Hajat fogunk mosni? - szavai mögött fájdalmat véltem felismerni.

- Igen, Csillagom, minden kedden szoktunk. - emlékeztettem, habár tisztába voltam a ténnyel, miszerint eme információ nem törlődött ki elméjéből.