Fiatal (Befejezett)

86. fejezet

*Harry szemszöge*

Mindössze néhány lépés választott el engem otthonomnak méretes bejárati ajtajától, melynek túloldaláról pár elenyésző perccel ezelőtt érzékelhettem a csengő fülsüketítő zaját. Mezítelen talpaim csendes morajtól zengve csökkentették le az utamba kerülő távolságokat, amivel azonosan hallattam egy néma ásítást. Ajkaim széles elnyílásából adódóan akár világunk megkóstolására is vállalkozhattam volna, ehelyett egyik tenyeremmel palástoltam álmosságomnak nyomait. A nyílászáró elé lépve fordítottam az oldalamnál ácsorgó tükör irányába fejemet, hogy mielőbb tudomást szerezhessek reggeli megjelenésem színvonaláról.

A fejem tetején időző barna fürtök szedett-vedett madárfészket formálva omlottak le füleimre, amennyiben nem homlokom csiklandozása felé mutattak hajlandóságot. Vonásaimnak elsápadt mivolta mindenféle kérdés felvetése nélkül árulta el számomra, vérnyomásom nem a legideálisabb keretek között zajlott. Rögvest felelevenedett elmémben azon teendőknek sora, melyekkel orvosolni lehetett alacsony pulzusszámomnak problémáit. Jelentős mennyiségű folyadék, a szervezetembe bejuttatható cukros ételek, avagy néhány percnyi fekvő testhelyzet is képes volt megoldást nyújtani kellemetlen közérzetemre, amennyiben nem terveztem egy szem gyógyszerrel rontani szívem állapotán.

Mielőtt még túlságosan belemerülhettem volna aggodalmas gondolataimba, fejemet megcsóválva ocsúdtam fel a csekély orvosi szaktudásomat magába foglaló képzetekből. Ujjaim határozottan szorultak a fém kilincs köré annak lenyomását megelőzően. Cselekedetemet az ajtó céltudatos kitárása követte, felfedve előttem a hosszan elnyúló percek óta odakint veszteglő személy kilétét.

Édesanyám ajkait szeretetteljes mosoly ékesítette, mihelyst fáradtságtól terhes vonásaimat vette alaposabb szemügyre. A nő idősödéséről árulkodó ráncok jelentősen mélyültek el örömének következtében, noha vélekedésemben negyvenöt éves kora ellenére is a Föld egyik leggyönyörűbb teremtését testesítette meg húgaim, illetőleg szerelmem társaságában. A látását megsegítő eszköz mögül égető sugarakkal sújtotta az arcomon húzódó bőrfelületet, holott kék ékkövei mindössze a szülői gondoskodás magas fokú emócióját rejtették magukba, mintsem frusztrálóan méregesse ábrázatomat.

Vállig érő hullámaiban egyre csak elhalványulni látszott a mogyoróbarna festék árnyalata, átadva helyét az eredeti hajszínét képező őszes tónusvilágnak. Az említett szálakat egy nagyobb méretű csattal tartotta kordában feje hátsó felén, ám a gondos frizurából egyetlen tincs szabadságot nyerve kukucskált ki a külvilág rejtelmeibe. Ujjaival hanyagul seperte ki azt periférikus látásából, később fülkagylója mögé kényszerítve a foglyot. Mindössze mellkasomig érő alkata kecsesen időzött küszöböm túloldalán, arra várva, hogy megformáljam a nyelvemen ülő szavak sokaságát.

- Szia, Anyu! - köszöntöttem őt, majd egyik keze után nyúlva invitáltam beljebb a helyiségbe.

- Szia, Drágám! - üdvözölt valódi örömmel.

Amint mindkét lába az előszoba csempeburkolatát rondította, válla felett nyújtóztam el szabad karommal az ajtó futólag történő becsapására kerítve sort. A nyílászáró bezáródásának zaja erőteljesen visszhangzott csendes otthonomban, ezzel afféle rettegésre sarkallva, netán pillanatnyilag is az álmok földjén barangoló lányokat kényszerítettem kelletlen ébredésre. Egy sietős, mégis őszinte imát elkántálva reménykedtem abban, a földszint ricsajától megmenekülve pihenhették ki magukat rázós estéjük után, s talán menyasszonyom is kellőképpen megnyugodhatott lelki állapotát illetően. Akármily módon is ódzkodtam megvonni őt védelmező ölelésemtől, kénytelen voltam meghozni e döntést, amennyiben édesanyám beengedésére is sort kívántam keríteni.