Fiatal (Befejezett)

28. fejezet

*Daenerys szemszöge*

Harry kocsijának bel terében a jármű bekapcsolt rádiója biztosított alapzajt egy részemről ismeretlennek vélt énekesnő személyében. A sofőrülésben ülő angyal lehúzta ablakát, ezzel engedve be némi friss levegőt az autóba. Úgy éreztem, a férfi pontosan tudta, minek éreztem szükségét momentán, hiszen az imént beszívott oxigén megrekedt tüdőm börtönében. Enyhén szétnyílt ajkaim közül nesztelen zihálások törtek utat maguknak, melynek hála tenyeremet szaporán emelkedő, s süllyedő mellkasomon helyeztem nyugalomra.

Látnom sem kellett magam ahhoz, hogy sikeresen megállapíthassam, arcomból kiszökött a szín, ezenfelül ajkaim kiszáradtak. Olyasfajta kinézettel ülhettem az anyósülésben, mint egy zombik köré épülő film statisztája. Alsó ajkam felettébb sajgott sebeket ejtő fogaimból adódóan, kezeim remegtek. A hasam alját elfogó görcsölő fájdalom képes lett volna a padlóig tiporni, bár muszáj volt tartanom magam az angyal közelében, nehogy aggodalma okául lefújja mai - általam meglehetősen várt - randevúnkat. Gyomromban vidáman repkedtek a feltüzelt pillangók, habár fájdalmam elvonta figyelmemet egészséges mértékű izgalmamról.

Tekintetemet rémülten kaptam combom irányába, mikor Harry tenyere lassan az előbb említett területre siklott, törődően megszorítva azt. Az ujjaira húzott gyűrűk felszínén megcsillant az ablakon át betörő közlekedési lámpák fénye, hangsúlyt fektetve az ékszerekre. Akárhány alkalommal is élvezhettem az angyal társaságát, megannyi karikát fedezhettem fel kezein, melyeket azelőtt még nem volt szerencsém megszemlélni. El sem mertem képzelni, mennyi gyűrűt birtokolhatott otthonában.

Ugyan gyengéd szeretgetése örömmel szolgált, ellenben a bensőmben tomboló hormonok lábaimat távolodásra sarkallták. Mikor combomat elhúztam barátomtól, zavaros íriszeivel irányomba sandított. Látva reakciómat, kezét a sebváltóra helyezte, majd befordult a főútról egy kisebb utcába. A jármű bel terében uralkodó nesztelenségnek nem volt rest véget vetni.

- Mi a baj, Szépségem? Látom, hogy fájdalmaid vannak. - vonta le következtetését vonallá préselődött ajkaimból.

- Pedig nincs semmi gond. - iparkodtam minél valósághűbben előadni hazugságomat, ám eltorzult arcvonásaim megcáfolták szavaim igazát.

- Daenerys... - eresztett egy gondterhelt sóhajt, ujjaival átszántva göndör fürtjein.

- Jól vagyok. - erőltettem magamra egy hamiskás mosolyt.

- Mi a ba...

- Megtennéd, hogy nem faggatsz? - förmedtem rá, melyen cselekedetemmel saját magamat is megleptem.

- Amennyiben bunkó vagyok, az a baj, ha kedves szeretnék lenni, azért szidnak meg. - motyogta orra alatt.

A bűntudat azonmód összeszorította lelkemet, s szívemet. Minden kétséget kizárólag tudtam, én voltam hibás kettőnk beszélgetését illetően. Zöldes barna szemeimmel óvatosan pillantottam a sofőrülésben ücsörgő illető felé. A homlokán húzódó, idegességéről árulkodó mély ráncok nem tudták elkerülni figyelmemet. Íriszei oly sötéten kémlelték az aszfaltot, mint azon horrorfilmekben, melyeket az ember nem szívesen tekintett meg egymagában. A kormánykerék erős szorításának köszönhetően bütykei elfehéredtek, kézfején kidülledtek a lüktető erek. Amint tekintetemet félve felvezettem arcára, szétnyílt ajkai mágnesként vonzották magukra szemeimet. A közülük kikukucskáló rózsaszín nyelv lassan szántott végig a kicserepesedett területen, habár tudtam, Harry mindezen cselekedetét nem elcsábításom érdekében vitte véghez.

Némiképp megrémisztett az angyal hátborzongató látványa, mégis úgy döntöttem, megteszem az első lépést a kibékülésünkhöz vezető úton. Lelkifurdalásom akaratának eleget téve kerestem meg ujjaimmal sebváltón megállapodott kezét. Miként ujjbegyeim súrolták a csuklóján húzódó finom bőrt, a férfi megfeszült érintésem alatt. Kézfejét az ölembe húzva szeretgettem meg a felületet kidíszítő fekete keresztmintázatot. Szemeim sarkából értesültem az angyal ajkaira felkúszó édes mosolyról, aminek rejtegetéséhez nem birtokolt elegendő energiát.