Fiatal (Befejezett)

68. fejezet

*Daenerys szemszöge*

Az autó feljárón örökkévalóságként lepergő percek óta időző Range Rover jelentette momentán az egyetlen menedéket számomra, hiszen nem csupán szerelmem testének melegét érezhettem körbelengni körülöttem, de - amíg a jármű bel terében kívántam tartózkodni - szüleim is távol voltak tőlem. Átható aggodalomtól csillogó íriszeimmel töretlenül meredtem a mellettem lévő ablaküveg túloldalára, azon kicsiny fűszálakat véve alapos szemügyre, kik az útpadka betonelemeinek összeillesztésénél bújtak ki a föld alól, tüntetve a fogság ellen. A kicsiny pázsitszálakat vidáman táncoltatta a London utcáin végigsüvítő kellemes szellő, noha a növény boldogságával ellentétben saját lelkemben komorság honolt. Homlokomat a vékony üveglapnak döntöttem, miként hagytam, hogy szemhéjaim elrejtsék világunk szörnyűségét zöldes ékköveim elől.

Erőteljes remegést produkáló ujjaimnak ölemben kínáltam nyugágyat, azonban idegvégződéseim feszült mozgása továbbra sem szűnt meg létezni. Az orrlyukaimon kiszökő feszült sóhajok kellemetlennek vélt alapzajt biztosítottak az autó légterében, melynek által alig egyetlen másodperc töredéke alatt lehettem áldozata ama égő impulzusnak, mely orcáimon keltett mély árkokat. Bőröm felszínén parázsként gyúlt fel a testemben lappangó vágy, mikor bársonyos ujjbegyeket tapasztaltam a nyakamon húzódó ütőér vonalán. A rendezetlen kontyban összefogott szőke loknik felszabadította területen tüstént jóleső borzongás suhant végig, szemhéjaimat felnyílásra ösztökélve.

Fejemet lassan fordítottam a jobb oldalamon ücsörgő angyal irányába, mihelyst zöldes íriszeim a délelőtti napfénnyel ismerkedtek meg egykori ismerőshöz méltóan. Ujjai oly lágysággal övezve szeretgették a nyakamon végigvonuló bőrfelületet, mintha minden imádatát pusztán eme kicsiny szeglet testesítette volna meg. Lélegzetelállítóan smaragd íriszei fel, s alá vándoroltak a birtokomban álló szempár, továbbá ajkak között, habár egyetlen hangot sem intézett felém. Arcomra biztató mosolyt erőltettem, csakhogy gesztusom mögött parányi őszinteség sem lapult meg. A férfi bódító illata körbeölelte környékemet, aminek hála szívem eszeveszett dobbanások elvégzésére kerített sort alig láthatóan emelkedő, s süllyedő mellkasom bal felében.

- Baby, menjünk be! - csendes kérése váratlanul űzte el az uralmát kiélvező nesztelenséget.

- Nem akarok. - válaszom komolyságát fejem ingatásával is alátámasztottam, később ujjaim ráleltek szerelmem tetoválásokkal ékesített csuklójára, finoman kapaszkodva meg a területben.

- Egyszer kénytelenek leszünk kimászni innen. - halántékát ülése támlájának döntve vizsgálgatta meg gondoktól terhes vonásaimat.

- Tudom. - súgtam elhaló hangon. - Viszont, amíg nem szállunk ki, veled lehetek. - tekintetem lassan tévedt le húsos ajkainak végigkémlelése céljából, melyeket futólag nedvesített be nyelvének segítségére támaszkodva. - Ha bemegyünk... talán nem látlak többé. - félve ugyan, de megalkottam szavaimat.

- Kitartok melletted. - jelentette ki bármiféle kertelés nélkül, amily szavak valódiságán alsó ajkamon végigszántó hüvelykujjával szándékozott igazolni.

- Apa minden követ képes megmozgatni, amennyiben valamiféle terv szeget üt a fejében. - értesítettem szerelmemet.

- Menjünk be, és...

- És mi? - szavait belé fojtva szegeztem neki kérdésemet. - Búcsúzzak el tőled egy életre? - hisztérikus felkiáltásomat meglepő türelemmel kezelte.

Zöld ékkövei zaklatottság jellemezte ábrázatom minden aprócska négyzetmilliméterét gondosan megvizsgálták, mintha életében először, vagy épp utoljára vehetné szemügyre arcomat. Hüvelykujjával lelkem megnyugtatásának reményében szeretgette érintése okául bizsergő bőrömet, mielőtt én tenyerében finom csókok százát szórtam volna szét. Kezének melegébe készségesen dőltem bele, mily idő folyamán szemhéjaim ismét lecsukódtak, ámbár momentán a gyomrom legmélyén felgyúló lángokról tanúskodtak.