Fiatal (Befejezett)

9. fejezet

Nem ez volt az első alkalom, hogy Harry-vel kettesben tudhattam magam egy autóban összezárva, miközben épp elvitt valahová. A jármű bel terében kifogásolhatatlan férfias illata terjengett, ezzel megfosztva engem ép eszemtől és lélegzetvételeim rendezett ritmusától. Az ereimben lüktető vér sietős dobolásait tisztán hallottam dobhártyáim közelében, ezalatt szívem erején felül is pumpálta a vörös folyadékot, eljuttatva azt az összes sejtemig. A hasamban jelenlévő pillangók hada bensőm minden apró milliméterét felfedezték, míg torkom összeszorult. Tükör hiányában nem láttam magam, azonban tudtam, pírba borult orcáimból kifutott a szín. Mindezen érzést momentán nem Harry közelségének okára vezettem volna vissza, hanem leginkább a tőle kapott ajándékomra.

Olyan erősen szorítottam az ujjaim között pihenő borítékot, hogy a papír meggyűrődni látszott. Gyomrom szinte bukfenceket vetett, akárhányszor felidéztem lelki szemeim előtt a fényképen szereplő alakot. Mindössze néhány másodperc erejéig volt időm megszemlélni a fotót, mégis minden egyes - talán jelentéktelennek tűnő - részletére emlékeztem.

A némiképp szürke háttér előtt időző alak beleégett elmémbe, az örökkévalóságig tűnő időkig megfészkelve ott. Árnyéka a világos padlóra vetült, ahol rajta kívül semmi sem állt. Az elém táruló természetfeletti teremtmény testét mindössze egy sötét bokszer fedte, habár férfias V vonala kellően megmutatkozott a világnak, kikukucskálva az anyag alól. Bársonyos, hibátlan felületű bőrét sötét tetoválások sokasága színezte be, melyek formája és témája egyedi, némileg összefüggéstelen képet alkotott számomra. Hosszú ujjain különböző gyűrűk ékeskedtek, míg átszántotta barna fürtjeit, fejét kicsit oldalra döntve. Mindeközben másik, szintén tetoválásokkal borított karja szépen kidolgozott teste mellett pihent. Lehunyt szemeinek köszönhetően smaragd íriszei elrejtőztek a kíváncsi tekintetek elől, ezalatt kívánatos ajkai egy egyenes vonalat alkottak, eltüntetve ezzel minden mélyebb érzelmet vonásairól. Harry, szakmája révén biztosan tisztában volt a hivatásos modellekhez illő pozíció fogalmával, épp ezért nem csodálkoztam, hogy egy ilyen egyszerű testhelyzettel is maradandót alkotott a számomra.

Mindössze a képzeletemben tárolt emlékképekre tekintettem vissza, viszont olyan érzésem volt, mintha jelen pillanatban is a fotón legeltettem volna ámuló szemeimet. Szívem minden erejét bevetette, hogy kiszabadulhasson a bordáim nyújtotta börtön rácsai közül, mégsem sikerült elérnie célját. Egészen a torkomig vándorolt, hogy tudassa velem, megőrültem. Íriszeimmel az ablakon túlra meredtem, remélve, netán az utcán sétálgató emberek látványa némiképp lenyugtatja feldúlt lelkemet. A bensőmben feltörő vágytól hasamat jóleső bizsergés kerítette hatalmába, így tenyeremet az előbb említett helyen pihentettem. Lábaim zsibbadásából kifolyólag változtattam az anyósülésen felvett pozíciómon, ekkor az angyal smaragd szemei vonásaimra tévedtek.

- Miért vagy ideges? - hirtelen kérdése hallatán irányába fordítottam arcomat.

- N-nem vagyok az. - ingattam fejemet.

- Szerinted nem látom, Daenerys? - hangja lágysága hatalmas nyelésre kényszerített. - Tudom, mi járhat a fejedben. - íriszeivel szakadatlanul az útra meredt, elkerülve, hogy balesetben legyen részünk a forgalmas utakon.

- Oh, valóban? - vontam fel szemöldökömet, mialatt orcám élénkvörösre színeződött.

- Tudom, egy egoista baromnak tűnhetek, aki egy magáról készült félmeztelen képpel igyekszik elcsábítani az általa régóta kiszemelt lányt. - pillantott felém egy futó másodperc erejéig, majd visszanézett az útra.

Nyers, mégis igaznak vélt szavai hallatán gyomrom a lehető legapróbbra zsugorodott, ujjaim megremegtek a boríték körül, még jobban meggyűrve az anyagot. Efféle gondolatok egyáltalán nem fordultak meg zavaros elmémben, habár, ahogy rózsaszín ajkai megformálták ezen szavakat, elgondolkoztam. Tényleg ilyesfajta tervek vezérelték, mikor ajándékkal lepett meg?