Fiatal (Befejezett)

74. fejezet (+16)

Harry otthonának emeletén a zuhanyrózsából származó forró víz csobogása keltett morajt, melyen zaj felett csaknem domináns tényezőként volt felírható szerelmem páratlan énekelgetésének melódiája. A torkából származó édes dallamok kellemes ébresztőóraként funkcionáltak a gyomrom menedékében szunyókáló pillangók számára, kik szárnycsapkodásaik közepette kóstoltak bele a szabadság felejthetetlen ízébe. Ajkaimra önkénytelenül is finom mosoly kúszott fel, mit sem törődve az alhasamban tomboló görcsös impulzusokkal, amik kedélyállapotom elrontásán ügyködtek. Ugyan alig húsz perce iparkodtam tabletta formájában enyhíteni fájdalmamon, menstruációmból fakadóan mégis sajogtak idegvégződéseim, akármily pozitúrába is tornáztam magam angyalomnak pihe-puha ágyán.

A kényelmes matrac ideális menedéket kínált törékeny, illetőleg sebezhető mivoltomnak, amily biztonságot illetően a testemre terített meleg takaró csak fokozó tényezőként volt felírható. Görcstől szenvedő alhasamra szerelmem hatalmas mérettel bíró párnáját szorítottam, viszont fájdalmaim enyhítésében eme bársonyosság sem tudott szerepet játszani. Tudván, kínjaim intenzívebb magaslatokba való hágás tervét szövögették fejükben, mindössze a fürdőszobából kiosonó szólamokra kívántam fordítani figyelmemet, amily kivehetetlen neszek kedvenc hangomat képviselték e földkerekségen. Szerelmem éneklése mindenféle problémát kiűzött koponyámnak mélyéről, hogy némi nyugalomra lelhessek hálószobájának magas falai között.

Ahogy lelki szemeim előtt váratlanul vetült le meztelen testének festménye a zuhanyzó csodálatos vásznán, telt ékköveim önkénytelen vigyorra húzódtak. A vonásaimon otthonra lelő kaján ráncok dacára tenyereim sebtében simultak orcáimra. Mihelyst saját bőrömet érinthettem, tudatosult bennem a tény, miszerint arcomat erőteljes pír színezte vérvörösre, látatlanban is igazolva lányos zavaromat. Alsó ajkamat fogaim fogságával megismertetve szándékoztam véget vetni mosolyomnak, holott igyekezetem ellenére alul maradtam saját ábrándozásaimmal szemben. Ujjaim lassan szántottak át ama szőke loknikon, melyek a fejem alatt roskadó párnán terültek el összefüggő gyephez méltóan. Egy-két gubancot kiszabadítva fésülgettem meg a hosszú hajszálakat, mily idő közepette Harry koncertjének kényeztetésében merültem el örömest.

"Édes teremtmény, édes teremtmény! Akárhova megyek, te viszel haza."  

A pusztán képzeleteimben is csodálatosan ékeskedő rubinok alkotta álomszerű szavak szívemet eszeveszett zakatolásra kényszerítették, amiből adódóan a bordáim börtönében ugrándozó szív csaknem megismerhette a szabadság nyújtotta friss levegő fuvallatait. Hasamban szárnycsapkodások milliói éledtek fel, benső zsigereim minden aprócska egyedét adrenalinnal lakatva jól. Számat mély gödröcskék keretezték önfeledt vigyoromnak hála, ám, mielőtt még alkalmam adódott volna boldogságom mámorában úszni, a tegnap esti történések elevenedtek fel előttem mozifilmszerű képkockák formájában.

*Visszaemlékezés*

  - Hová is kell igyekeznetek? - édesapám hangja hallatán szívem egy részemről jelentősnek vélt ütem mellőzése mellett tette le voksát.  

Szerelmem vonakodva ugyan, de irányomba fordult fejével, amily cselekedet megalapozta íriszeink gondtalan összefonódását. Az ékkövek rejtette rémületből eredeztethetően ujjaim kocsonyához hasonló remegést produkáltak Harry hatalmas tenyerének melegségében. Ugyan marka biztonságot nyújtott számomra, lábaim mégis bonyolult feladatnak vélték a testsúlyom ellen elszenvedett harc sikeres megvívását. Remegő alsó ajkamat fogaim közé véve törekedtem meggátolni idegeimnek rángását, csakhogy a lelkemben tomboló idegesség révén orcáim is hulla fehérré sápadtak.

Tekintetemmel lassan mértem fel angyalom ábrázatát, ekkor tanúja lehettem a smaragd szemek rejtette csillogásnak, ami erőteljes pánik gyanúját élesztette fel elmémben. Ujjaival félelme jeléül szorított rá sajátjaimra, mily idő folyamán közelebb húzódott aprócska testemhez a lépcső fokain megdermedve. Próbáltam tudomást sem szerezni ama személy jelenlétéről, ki tőlünk pusztán néhány lépés távolságra időzött el, noha égető íriszeinek súlyát könyörtelenül érzékeltem tarkóm környékén. Talpaim oly mély gyökereket eresztettek a fából kiépült lépcsőbe, mintha valami elterebélyesedő növényt testesítettem volna meg.