Fiatal (Befejezett)

93. fejezet

*Daenerys szemszöge*

Az autó lehúzott ablakán csintalanul szökdöstek be a hűs szellő fuvallatai, eljátszadozva momentán aligha hullámosan vállamra omló tincseimmel. A hajszálak olykor egészen szüntelenül mozgolódó ajkaim közé furakodva ismerkedtek össze fehér fogsorommal, ezáltal sietősen tűrtem fülem mögé azokat. Egyik kezem ölemben pihent meg szerelmem tenyerének menedékében elmerülve, miként ő hüvelykujjával becézgette felső ujjperceimet. Melegséget árasztó bőre felperzselte combomat hófehér farmernadrágom durva szövetén át, alhasam egész kiterjedésében forró lángokat csiholva fel.

Fejemmel ülésem támlájának dőlve kívántam minél kényelmesebb pozitúrába tornázni magam, és szabad kezemmel megigazítottam a felsőtestemre lengén simuló fekete póló anyagát. Eme ügyködésem közben vőlegényem az utat kémlelte smaragd íriszeivel. London belvárosától messze járva vezetett ki bennünket annak külső kerületeibe, melyeket aligha népesített be egy-két vagyonosabb tanyasi család. A farmok sokaságától élénk zöldbe borult tájat futólag kémleltem végig a birtokomban álló szempárral, ugyanis helyesebb elfoglaltságnak véltem Harry hibátlan vonásainak feltérképezését.

Teltségükről elhíresült rubinjai széles mosoly erejéig görbültek felfelé a korombeli nőkhöz viszonyítva mélynek, továbbá reszelősnek nevezhető hangom fültanújaként. Dús loknijai hallószerveire omlottak fáradtan, azonban egy - részemről rendkívül vonzónak megítélt - göndör fürt látóterébe éktelenkedve kapaszkodott meg szempilláinak fésűjében. Az orcáit borító bőrfelület enyhe vörösségtől volt leterhelve a június közepén tomboló meleg révén, habár momentán az eső érkeztéről árulkodó felhők csúfították el a mennyei égboltot.

- Sokan úgy tartják, a második ipari forradalom napjainkra is kiterjed, ugyanis az akkor feltalált eszközök ma is megtalálhatóak közöttünk, habár sorozatos fejlesztéseken esnek át. - skandáltam az egyik történelem tételem rejtette sorokat. - Ilyen például a mobiltelefon, melynek számtalan változatával, és korszerűsödött egyedeivel összetalálkozhatunk a mindennapokban. - vőlegényem törődésének jeléül szorított rá sajátja alatt nyugvó kezemre.

- Szerelmem, tudod, mennyire szeretlek. Szavakban kifejezhetetlen minden olyan érzelmem mértéke, mi feléd irányul. - őszinte vallomása mögött pillanatnyilag valamiféle hátsó szándékot fedeztem fel.

- De? - kuncogtam lelepleződése közepette.

- De lehetne, hogy kicsit hanyagoljuk az érettségi gondolatát? - vetette fel az egyszerű kérdést. - Reméltem, kicsit sikerül majd kikapcsolódnunk az elkövetkezendő órákban, továbbá elfeledhetjük a létező összes nehézséget, mely az utóbbi hetekben sanyargatja az életünket. - ismertette velem jelentős terveit. - Készültem mára jó néhány szórakozási lehetőséggel, viszont te ismét kizárólag a vizsgákra gondolsz. - hangja csalódottan csendesedett el.

- É...

- Mielőtt rám förmednél. - kezemet egészen arcáig emelte egy-két, az ujjbegyeimre hinthető puha csók keretében, holott a legparányibb balesetek elkerülése végett nem tisztelt meg tekintetével. - Tisztában vagyok vele, számodra momentán a szóbeli megmérettetés a legfontosabb, nem is vetem ezt meg, azonban kérlek, mennyiben nem vagy hajlandó velem együtt aludni, legalább a mai napot ajándékozd nekem! - szinte könyörgött.

- Igazad van, Kicsim... bocsánatot kérek. - ügyet sem vetve a szabálytalanságokra lazítottam biztonsági övemen, és egészen a férfi közvetlen közelébe osonva csentem sajnálkozó pecsétet a mai reggel folyamán leborotvált állkapcsáról. - Te vagy a mindenem, éppen ezért kellene a lehető legtöbb időt töltenem veled. - orrom hegyével finoman szeretgettem meg arcát, amily gesztusom vidámsággal megfűszerezett nevetésre motiválta az angyalt.