Fiatal (Befejezett)

54. fejezet

*Daenerys szemszöge*

London városának utcái sötétségbe borultak az elérkező éjszakából fakadóan, mely az egész országra ráborította zord leplét. Kizárólag az út mentén húzódó lámpák nyújtottak némi fényt a momentán kihaltság jellemezte környéknek, noha azok égői is erőtlenül pislákoltak az üvegbúra menedékében. A házak között süvítő szél erőszakosan szántott a fák lombozatába, alkalomadtán egy-két levelet szakítva el társaiktól, hogy a fuvallatok hátán tovaszálljanak a közelgő viharba. Minden kicsiny másodperccel egyre csak elsötétülni látszott az égbolt, miként a felhők a Hold elé osonva gyűltek össze fejünk felett.

Kötött pulóverem anyagát összébb fogtam felsőtestemen, amint lábaim növelni kezdték az úton időző taxi, illetve személyem között felelhető távolságot. Hátam mögött hirtelen zúgott fel a jármű motorja, később a kormány mögött ülő, ötvenes éveinek végén járó sofőr úgy határozott, egyedül hagy engem a hosszú, nem mellesleg kietlen utcában. Fekete csizmám sarkai monoton zajt keltve bírták ugatásra a szomszéd ház ablakában megpihenő kutyát, miként a betonon kopogtak szüntelenül. Szőke loknijaimat ugyan copfba kötöttem, iparkodva gátat állítani minden szálnak, mely látásom megzavarásán ügyködött, bár egy kósza fürtöm mégis megcirógatta szempilláimat. A lagymatag érintés révén sietősen tűrtem el fülem mögé az előbb említett loknit, míg folytattam utamat felfelé a pusztán néhány fokból álló betonlépcsőn.

Mily idő alatt lábaim lépésről-lépésre közelítették meg a mogyoró barnára festett bejárati ajtót, mindvégig csizmám orrát kémleltem, nehogy a padlóval találkozzak össze figyelmetlenségemben, hasonlóságot teremtve a legutóbbi alkalommal, mikor eme ház falai felé tartottam. A dermesztő szél ismét arcomba fújta ama fürtöt, amit korábban fülem mögött helyeztem nyugalomra, holott momentán nem szándékoztam akár egy röpke másodperc erejéig is az időmet pazarolni annak arcomból való kiseprésére.

Mihelyst az utolsó lépcsőfokra is felléptem, ujjam magabiztosan emelkedett a csengővel azonos magasságba. A lakásba való becsengetést megelőzően elmémben megannyi ellenérv született meg, miért is határoztam volna helytelenül, amennyiben a csengő megnyomása mellett teszem le voksomat. Talán barátom húgai már rég az álmok földjén barangoltak fél tíz tájékán. Nem kívántam én megtestesíteni azt a személy, ki kikergeti őket az ágyból csupán megérkezésével. Agytekervényeim kattogásának zaját szinte a mögöttem húzódó járdán is hallani lehetett, oly intenzív őrlődésbe fogtam a hatalmas ajtó előtt toporzékolva. Vállamat alig észrevehetően rántottam meg arra gondolva, szerelmem biztosan nem invitált volna át magához a délután folyamán, amennyiben nem látták volna szívesen személyemet ily késői órán.

Mutatóujjam valamelyest félénken csúszott a falba épített gombra, és amint benyomtam azt, fültanúja lehetettem a vékony falak közül kiszűrődő zajnak, ami feltételezhetően harsányan zengte be az angyal otthonának bel terét. Azon percek alatt, míg bejutásra vártam, tekintetem régi ismerősként köszöntötte a testsúlyom alatt roskadó fekete lábtörlőt, amin már számtalanszor állapodtam meg Harry derekának ölelése közben, ahogy ő az éjszakai órák sötétségében kutakodott az elrejtőző kulcslyuk után. Ujjaim lefelé vándorolva kapaszkodtak meg kapucnis pulóverem alsó részében, hogy a némiképp felcsúszott anyagot bárminemű gond nélkül elrendezhessem magamon.

Az ajtó túloldaláról szapora léptek moraja keltette fel figyelmemet, viszont eme mozdulatok cseppet sem tűntek oly ölesnek, mint szerelmem esetében, ezáltal arra a következtetésre jutottam, nem ő igyekezett irányomba. Tekintetemet a fémkilincs felé emeltem, mihelyst az megmoccant az utcai sötétségben. Eme mozzanatot követően csupán néhány másodpercnyi várakozásra kényszerültem, mielőtt a nyílászáró kitárult volna előttem. A faanyag eltűnésével egy időben találkoztak össze szemeim egy igazán aprócska alakkal. A barna - bátyjáéhoz hasonló - göndör fürtökkel megáldott hercegnő a küszöbnél ácsorogva fonta össze ujjait derekának takarásában, mily idő közben smaragd íriszei félénken tévedtek arcomra. Törékeny testét egy kiskacsákkal díszített fehér póló melegítette az előszobába osonó széllel szemben, amily ruhadarabhoz lila melegítőt társított. Kicsi lábai mezítelenül tűrték a csempeburkolat nyújtotta hideget, ezáltal hébe-hóba egyenként emelte el lábait a padlótól.