Fiatal (Befejezett)

63. fejezet

*Daenerys szemszöge*

A tanterem falán lógó óra monoton kattogása valódi éveknek megélt másodperceket vetített elém, holott pusztán tíz, kínkeservekben gazdag perce kényszerültem elviselni azon szúró fájdalmakat, melyek alfelembe nyilalltak. A fából készült széken ücsörögve olyasfajta égető érzés ostromolta lágyékomat, aminek köszönhetően legszívesebben az egerek itatása mellett tettem volna le voksomat takaróm melegébe, továbbá szerelmem karjainak biztonságába burkolózva. Combjaimat kereszteztem egymással a pad alatt, iparkodva mihamarabb enyhíteni szenvedésem egekbe szökő mértékén, ámbár igyekezetem ellenére tovább sajogtak állandó görcsbe ránduló izmaim. Jobbra, s balra mozgolódtam a kemény ülőalkalmatosságon, megfelelő pozitúra után keresgélve, habár ténykedésemmel pusztán az időt fecséreltem.

Csaknem két teljes huszonnégy óra pergett le azon szombati nap óta, mikor Harry-vel a kapcsolatunk mélyítését helyeztük elsődleges előtérbe, csakhogy azon percek elteltét kísérve rendszerint kimagasló intenzitással sajdultak fel az akkor érintett területek testem belső felében. Részemről ismeretlennek vélt ürügy folytán, de alhasamban olyasfajta görcs utóhatása tombolt, mintha épp menstruációs időszakom napjait éltem volna meg, amily jelenség mellé a szűnni nem akaró vérzés is társult. A témát illető ismereteim hiányába megannyi kérdés ütött szöget fejemben, abban reménykedve, minden lány számára az efféle testi reakció számított elfogadottnak, s nem csupán személyemnél jelentkeztek e nem mindennapi történések. Szívem szerint édesanyámhoz fordultam volna tanácsért, ugyanakkor az angyallal kialakított titkos kapcsolatom tudata azon nyomban elvetette az ötletet koponyámban, mélyen a szőnyeg alá söpörve azt.

A vonásaimon trónoló fájdalom grimaszát akarva sem tudtam elűzni ábrázatomról, ezáltal szemeimet lesütve törekedtem némiképp elrejteni szenvedésemnek jeleit, nehogy bárki érdeklődését is magamra vonjam. Alsó ajkamat fogaim közé szívva sértettem fel alapjában véve is sebekkel borított húsomat, aminek hála vérem fémes íze nyelvem hegyén nyugodott. Ujjaim enyhe remegés közepette szántottak hanyag kontyban összefogott fürtjeim közé, teljes mértékben megfelejtkezve azok hajgumim általi rabságáról. Padtársam, Duke könyöke saját térfelemre merészkedve gyűrte meg nyitva pihentetett történelem tankönyvem lapjait, melyek ezt követően rongyos külsővel lettek megáldva.

Ajkaim közül elégedetlen sóhajom tört szabad utat magának a külvilágra, mily idő közben alkarjaimat padunk tetején megtámasztva osontam közelebb osztálytársamhoz. Cselekedetemből adódóan vállam sajátjának simult, bár a testi kontaktus ellenére nem kívánt ügyet vetni személyemre. Ujjaim lassan egyengették el a szamárfüllel rendelkező oldalak sarkait, mily idő közben egyik szememet szüntelenül Mr. Russel kilétén időztettem el. A termetesebb alkatú férfi komótos léptek keretében vándorolt fel, s alá a tanteremben, mily idő közben a második világháború utáni eseményekről tartott nekünk bővebb beszámolót. Őszülő szakállát folyamatosan fésülgette ujjaival, bár olykor-olykor kezét háta mögé rejtve folytatta lassú bandukolását. A tulajdonát képező szempárt osztálytársaim között legeltette végig, megbizonyosodva a diákok jó magaviseletéről.

Történelem tanárom ráérősen haladt el mellettem, s amint zöldes íriszeim hátát köszönthették egykori ismerős gyanánt, odaadó körültekintéssel ugyan, de még közelebb merészkedtem padtársamhoz, csaknem letaszítva őt székéről.

- Duke! - súgtam alig hallhatóan, ám hozzá való préselődésem nyomban valamiféle hátsó szándék felől tájékoztatta a fiút.

- Mi van? - felém intézett kérdése sürgetően hatott.

- Meggyűrted a könyvemet. - amint ajkaim megalkották szavaimat, mutatóujjammal a bűncselekmény helyszínére böktem, azaz a megrongált papírlapra.