Fiatal (Befejezett)

69. fejezet

*Harry szemszöge*

Egykori gimnáziumom hatalmas kiterjedéssel bíró udvarán olyasfajta tömeg gyűlt össze, melynek kellős közepén állva a világ legelveszettebb emberének titulálhattam magam Szépségem közelségének hiányát elszenvedve. A családtagokból, illetőleg közeli hozzátartozókból összetömörülő vendégek hada valódi sereget képezve várakoztak az emeletekkel az égbe nyúló épület mögötti füves téren, hogy az örökkévalóságként lepergő perceket követően végre alaposabb szemügyre vehessék a középiskola hátsó ajtaján kiandalgó diákokat. Magas alkatomból fakadóan könnyszerrel elpillanthattam a személyemet közrezáró embersereg feje felett, azonban igyekezetem ellenére momentán sem részesülhettem ballagó szerelmem látványának mámorában.

A mennybolton ékeskedő napsugarak aránylag meggyengülni kényszerültek ama esőfelhők takarásában, melyek gomolyodva készültek hatalomra törni, eláztatva London városának lakosait. A hűvösen süvítő szél gondosan elrendezett frizurámba kapva játszadozott el sötét fürtjeimmel, olykor egy-két hosszabb hajszálat smaragd íriszeim elé sodorva. Ujjaimmal sebtében tűrtem fülem mögé a csiklandozó tényezőt, csakhogy az kívánságaimat mélyen a szőnyeg alá seperve éktelenkedett ismét hibátlan látásom útjába.

A testemen feszülő fekete öltöny a lehető legerősebben vonzotta magába az egyre csak kimerülőfélben lévő fénycsóvák melegségét, melynek köszönhetően szervezetem némi felhevülés tendenciáját mutatta. A sötét anyag alatt hófehér ingem lapult meg elegáns külsőt kölcsönözve szerény személyemnek, holott a világos szövetet némi hanyagság tükrözésének képében hagytam kigombolatlanul nyakam környékén, mellőzve a nyakkendők használatának minden eshetőségét. Lában vékonyság jellemezte látványától fekete szövetnadrágom fosztotta meg a körülöttem lézengő embereket, ám - a nyári idővel mit sem törődve - sötét csizmám intenzívebben vonzotta magára a kíváncsi tekinteteket.

Zöldes íriszemmel érdeklődően pillantottam el jobb oldalamra, ahol szemeim régi ismerőshöz méltóan köszönthették Daenerys szüleinek kilétét. Édesapja az elegancia mellett tette le voksát egyszerű halványkék ingének, továbbá szürke öltönynadrágjának keretében, mily idő közepette felesége valódi királynőként festett bordó árnyalatban pompázó nyárias öltözetében. A vádlija közepét súroló laza esésű szoknyarész felettébb csinos színben tüntette fel leendő anyósjelöltem valamelyest molettebb alakját, amily előnyök kihangsúlyozásában a derekát közrefogó vékonyka öv is segédkezett. Barna hosszú haját egy nagyobb mérettel rendelkező csattal rögzítette fejének hátsó felénél, viszont egy elülső, rövidebb hullám arcának kerekded ívéhez igazodva omlott ízlésesen vonásaira.

Ahogy íriszeimet tovább hagytam szabadon kalandozni, Broderick lágy mosolyával találkozhattam, amily felfelé görbülő ajkak némi boldogsággal öntötték el nyugtalankodó lelkemet. A nyolcéves kisfiú zöldes íriszei a hátam mögött rejtőző virágcsokrot vették gondos górcső alá, eközben zárva tartott szájának halvány mozgásából afféle következtetésre jutottam, miszerint fogaival kínozta az ajka belsejében húzódó húsos felületet. A legényke aprócska testén - édesapja öltözetéhez igazodó - világoskék ing ékeskedett, melyen szövet mellé fekete szövetnadrágot társítottak szülei. A felnőttekkel szemben állva Broderick nem szándékozott kiegészítőként nyakkendőt viselni, noha fiatal korát tekintve nem tudhatott bűnt a háta mögött. Enyhe zavarában ujjai ráleltek szemüvegének pántjára, majd a látását megsegítő eszközt kényelmesebb helyzetbe mozdította orrnyergén.

Ugyan szerelmem édesapja családjába befogadva hatalmazott fel arra, hogy lányának szívét elrabolva védelmezzem azt, habár a tekintélyes illető közelségének tudata feszélyezett környezetet szült körülöttem. Smaragd íriszeimmel mindannyiszor félve sandítottam az említett férfi vonásaira, amily ábrázatot leginkább melankolikusan, avagy komolyan tudtam volna leginkább jellemezni. A lelkemben dúló feszültség ujjaimat mozgásra késztette, amiből adódóan erősebben zártam tenyerembe az összesen tizenhét szál vörös, ugyanakkor fehér rózsa egyvelege alkotta bokrétát. Múzsám a világ leghibátlanabb teremtéseként volt nyilvántartva szemeimben, így képtelen lettem volna elhalasztani ily sok rózsa megvásárlásának lehetőségét ballagásának alkalmával.