Fiatal (Befejezett)

20. fejezet

Bizonytalan léptekkel közelítettem meg ama asztalt, melynél az angyal várakozott rám örökkévalóságnak tűnő percek óta. Nekem háttal ülve kémlelte a kezében szorongatott étlapot, kiválasztva a mai alkalomra megfelelőnek vélt vacsorát. Ujjaimmal átszántva dús fürtjeimen szaporáztam meg lépteimet, ezáltal röpke másodpercek alatt ott termettem randevúpartneremnél. Pillanatnyi magabiztosságom azonmód elillant, mikor a lépteim keltette halk neszre a férfi felém tekintett. Őrjítően smaragd íriszei mellé ellenállhatatlan vigyora is párosult, ezzel fosztva meg engem ép eszemtől és légzésem nyugodtnak titulálható ritmusától.

Egy szaggatott sóhajt eresztve ballagtam el Harry mellett, eztán helyet foglaltam néhány perce üresen hagyott székemen. Az asztalon ott hevertek felszolgált italaink, melyen folyadékok vöröses színe a tavasszal látható pipacsokra hasonlított. Harry-nek teljesen igaza volt, a koktélunk igazán illett egy romantikus vacsorához, amennyiben meggyel díszítették ki azt.

A zöld íriszek, melyek kivétel nélkül megbabonáztak, szinte kínzó lassúsággal mérték végig testemet, ez idő tájt a férfi ajkain egy kaján vigyor tört utat magának. Forró pillantásai hatására orcáim leginkább egy jól megérett paradicsomhoz hasonlítottak, elvesztve természetes színüket. Bőröm égett azon tekintet alatt, mely örökkévalóságnak tűnő másodpercek óta időzött el rajtam, minden egyéb dolgot figyelmen kívül hagyva a közelünkben.

Ujjaimat összefonva combjaimon kezdtem malmozni velük, levezetve némi, a lelkemet leterhelő feszültséget. Lányos zavarom közepette vettem fogaim közé alsó ajkamat, ezen öntudatlan gesztusommal egy mély morgást váltva ki a velem szemben ülő angyalból. Szája szélét mély gödröcskék keretezték kaján vigyora végett, szemei sarkában édes ráncok húzódtak. Kétség kívül impozánsnak véltem az elém táruló látványt, ezáltal gyomrom oly kicsinyre zsugorodott össze, hogy a még meg sem rendelt vacsorámnak már nem marad hely.

- T-tudtál választani? - törtem meg a kettőnk között lappangó szótlanságot, szemeimmel az angyal kezében tartott étlapra sandítva.

- Nem, téged vártalak. Eddig csak gyorsan átfutottam. - vezette le tekintetét az imént említett tárgyra.

Harry cselekedetét követve vettem kezeim közé az étterem kínálatát, később íriszeim odaadó figyelemmel száguldoztak a különféle ételek között. Arcomra vélhetően kiült ledöbbenésem nyoma, mikor megláttam, egy szimpla salátáért mennyi pénzt követeltek, nem is beszélve a kiadósabb fogásokról. Momentán sikerült ráeszmélnem, mit is jelentett pontosan az éttermeknek ítélt három csillag. Nem kifejezetten az ételek és a hely színvonalát díjazták, eme elismeréssel a fogások ára is felettébb megnövekedni látszott.

Miként jobban szemügyre vettem az ételeket, rájöttem, az étterem kínálata olyasfajta specialitásokat tartalmazott, melyekről eddigi életem során még csak milliomosokról szóló filmekben sem hallottam. Tüstént megfogalmazódott bennem a kérdés: Harry-t olyan nagyra becsülték szakmájában a pénz terén, hogy egy vacsora kedvéért akár több száz fontot is képes lett volna kiadni?

Óvatosan tekintettem az említett férfi irányába. Harry fejét némiképp lefelé szegezte, mialatt a kínálatok közül válogatott. Sejthetően megérezte magán félénk tekintetemet, ugyanis egy mosoly keretében pillantott rám, ellenben feje mozdulatlan maradt.

- Ennyire tetszem neked, Szépségem? - érdeklődött csintalanul, belém fojtva a kikívánkozó szavakat.

- Hát... öhm... - törekedtem gondolataim minél hamarabbi összerendezésére hebegésem folyamán. - M-megkérdezhetem, hogy mit választasz? - hangom alig észrevehetően, de remegett.

- Szerintem kipróbálom a rozmaringgal megszórt tejszínes csirkét szarvasgombás rizottóval. - az étel neve hallatán szinte a nevemet is elfeledtem. - És te? - kérdezte valódi érdeklődéssel.