Fiatal (Befejezett)

52. fejezet

*Daenerys szemszöge*

Iskolám tornatermének hatalmas légterében különféle zajok ötvözete visszhangzott egészen az óra kezdete óta, amily hang a gumis felületű padlóra pattanó kosárlabdákból, osztálytársaim összemosódó szavainak morajából, illetőleg az ereszen monoton módon kopogó esőcseppekből tevődött össze. A szellőztetés céljából nyitva hagyott ablakok nem egy hűvös fuvallatnak biztosított átjáró házat, így a huzat létrejöttekor alig észrevehető, mégis jelentős didergésbe kezdtem. Alkalomadtán egy-két esőcsepp hullott nyakamba, melynek által egész ábrázatomat komorság, néhol feszültség uralta, amily érzelem nálam módfelett ritka alkalmakkor jelentkezett.

A pillanatnyilag üzemen kívül időző radiátorokhoz tolt padokon pihentünk meg csaknem tíz - részemről - unalmasnak ítélt perce, várva, hogy új testneveléstanárunk végre belépjen a terembe, megismertetve magát az osztállyal. Csupán néhány információ birtokában álltam a férfi irányából, viszont azokat nem neveztem volna elegendőnek a megszokott ismeretség kialakításához. Nevét titkok övezték, habár életkoráról is ugyanezen megállapítás volt elmondható. Mindössze azt tudtam, ezelőtt még sosem tanított iskolánkban, ezenkívül nem nyilvánítottam volna magát törzsgyökeres londoninak, holott úgy véltem, eme két adat a semmivel volt egyenrangú.

- Daenerys? - hallottam meg nevemet a távolból, ekkor fejemet a hang irányába kaptam rögvest.

Osztálytársaim zöme tagjai között fogtam hozzá az engem megszólító illető megkereséséhez, eközben összefont combjaimon pihentetve könyökeimet dőltem előre ülő helyzetemben. Kutakodásom folyamata nem igényelt hosszú perceket, ugyanis Ellen hamarjában integetéssel hívta fel magára figyelmemet a pad túlsó oldalán ücsörögve. Tengerkék íriszei érdeklődve fürkészték vonásaimat, noha laza copfja lehetővé tette, hogy egyik rakoncátlan tincse szemei elé éktelenkedve akadályozza őt a hibátlan látásban. A barna szálakat sebtében tűrte füle mögé, miként korlátokat szabott nekik, de arcomtól egy futó momentum erejéig sem tulajdonította el tekintetét. Szemöldököm az égbe szökött, mily idő közben szólásra bírtam őt fejem mérsékelt oldalra biccentésével.

- Szerinted, ha Harry csinálja a ballagási fotókat, te és a barátnőid részesültök kedvezményben? - hamis mosoly keretezte ajkai mellé a szemében csillogó őszinte kíváncsiság is társult.

Amint rendkívül sértő kérdése eljutott dobhártyáimhoz, szívem mellőzni kívánta egy ütem elvégzését. Ajkaim ugyan elnyíltak egymástól, mégsem szándékoztam szavakat hallatni lányos zavarom közepette. Pusztán reményeket fűztem ahhoz, miszerint az arcomon keletkező erőteljes pír senkinek sem keltette fel túlságosan érdeklődését. Fejemben megannyi gondolat született meg, miközben azon őrlődtem, mit is kellett volna felelnem osztálytársam kérdésére. Mielőtt hatalmas bonyodalmak árán, de alkalmam adódott volna alaposan megrágni a nyelvemre telepedő szavakat, Mack mély hangja tolakodott be a közénk férkőző kellemetlen csendbe.

- Ugyan miért kapnátok olcsóbban a képeket egy idegentől? - szintén kék szemeit sejtelmesen jártatta személyeink között, később íriszei elvörösödött arcomon állapodtak meg.

- Ő nem idegen. - cáfolta meg a fiú hipotézisét Ellen, kezével irányomba sandítva. - Daenerys-sel egy párt alkotnak, amióta elsőnek bejött az osztályterembe. Tudod, mikor Matt olyan csúnyán beszólt. - hánytorgatta fel a részemről rendkívül kínosnak vélt emléket.

- Ja. - nyújtotta el a szót a fiú, a barna hajkoronával megáldott lányra pillantva. - Akkor igaz? A vécében dugtatok? - nyers kérdése hallatán akaratom ellenére is félrenyeltem, ekkor harsány fuldoklásomra mindenki felfigyelt. - Wow, ezt már nem tagadhatod le! - az ajkaira ülő kaján vigyor a fejében kavargó mocskos fantáziaképekről ültetett sejtéseket elmémbe.