Fiatal (Befejezett)

37. fejezet

*Harry szemszöge*

Az autó bel terében az ajkaim közül kimerészkedő trágár szavak tömkelege biztosított alapzajt a közlekedési dugóban való vesztegelésem folyamán. A mögülem érkező dudaszók csak még nagyobb ingerületet idéztek elő alapjában véve is zaklatottnak titulálható lelki mivoltomban. Ujjaim oly erősséggel szorították a kormánykereket, melynek következtében ökleim fehérre színeződtek, közszemléletre téve a bőröm alatt húzódó csontokat. Állkapcsom megfeszülésével egy időben duzzadtak meg a homlokomon, továbbá halántékomon futó erek, egyértelműen tanúskodva feszült állapotomról.

Azon sötét Range Rover, amiben csaknem egy órája melegítettem a sofőrülést, csupán néhány métert tudott előre haladni, mielőtt az engem körülvevő sor ismét meg nem torpant. Alsó ajkamat annak kínzása céljából vettem be fogaim közé, később rózsaszín húsom harapdálásába fogtam szabad perceim - cseppet sem hasznos - eltöltése érdekében. Éreztem nyelvemen a kibuggyanó vércseppek fémes ízét, ellenben nem szándékoztam nyugton hagyni a sebesedő területet. A lelkemen ülő súlyoktól légzésem nem is lehetett volna rendezetlenebb. Szívem nehéz dobbanásai monoton zajt keltettek testem fogságában, megfélemlítve a hasamban élő pillangók seregét.

Barátnőm ma reggeli üzenete minden kicsinyke porszemet felkavart bensőmben, egészen a kételyek tengeréig sodorva engem. Egy röpke századmásodpercig sem kételkedtem abban, miszerint jól döntöttem-e, mikor a Daenerys oldalán való kitartásom mellett határoztam. A boldog élet eléréséhez rendkívül nagy szükségét éreztem irányomba táplált szeretetének, hiszen minden nélküle eltöltött momentumban hiány költözött szívembe. Füleimben szakadatlanul ismétlődött édes melódiaként csengő hangja, miként elbúcsúzott tőlem ma reggel iskolájának kihalt parkolójában. Üzenetének sorait betanult versként idéztem fel elmémben, akárhány alkalommal dobbant meg szívem a lány gondolatára.

"Apu látta tegnap hajnalban a motorodat. Nem tudja, hogy a tiéd, viszont erősen sejti. Azt mondta, Ő visz haza engem délután. Remélem, tudunk beszélni ma, nagyon szükségem lenne rád. :( - D"

Ugyan válaszra szerettem volna méltatni a csodálatos teremtést, mégsem bírtam mozgásra sarkallni ujjaimat. Belekezdtem levelembe, bár mindössze három szóig jutottam, mielőtt kitöröltem volna azt telefonomból, valamint memóriámból is. Hogyan fogom kivitelezni titkos kapcsolatunk fenntartását, ha édesapja minden egyes lépését tágra nyílt szemekkel kísérte végig? Nem kívántam lebuktatni sem Daenerys-t, sem magamat, de a lány nélkülözésével képtelen lettem volna tartalmas életet élni. Csakúgy szenvedtem hiányától, mint Ő sajátomtól. Bárminemű bűntudat nélkül kijelenthettem... szükségem volt rá.

***

Kedvenc kávézóm ajtaján belépve jó néhány vendég figyelmét vontam magamra a fejem felett felszólaló kicsiny csengettyű segítségével. Szemeimet szaporán legeltettem végig az épület narancssárgára festett falai között időző személyeken, hátha mihamarabb meglelem rám várakozó barátaimat. Az egyik kisebb asztalnál egy laza lófarokba összefogott, vörös hajkorona keltette fel érdeklődésemet, amit meglehetősen ismerősnek könyveltem el magamban. A nekem háttal ücsörgő lány egymagában iszogatta kóláját, kék íriszeivel alkalomadtán az ablak felett díszelgő faliórára pillantva.

Lábaim sebes léptek keretében eredtek meg a szóban forgó illető felé, mily idő közben rendezetlen fürtjeimnek törekedtem formát adni gyűrű ékesítette ujjaimmal. Kizárólag néhány lépés éktelenkedett közénk, mikor tudomást szerezve jelenlétemről tekintett irányomba válla felett. Enyhe rúzzsal kiemelt ajkait mosolyra húzta, és feltápászkodott székéről.

- Hazza! - tengervízként tündöklő szemeivel diszkréten tanulmányozta végig fölé magasodó alakomat, majd karjait kitárva invitált a lehető legközelebb magához.