Fiatal (Befejezett)

41. fejezet

- Negyven percet spórolunk meg magunknak az úttal, ha én töltöm nálad az éjszakát. - tájékoztatott az angyal, miként lábaink a járdán vezettek előre bennünket.

A felettünk megtelepedő esőfelhők közelgő záporról értesítettek minden, a városban sétálgató személyt, ám az idegen ábrázatok fikarcnyi érzelmet sem tükröztek irányunkba. A hűvös szellő csintalanul túrt vállamra omló szőke fürtjeim közé, néhol az arcomba sodorva a frissen mosott szálakat. Ujjaimmal egyszerűen söpörtem ki azokat látóteremből, eztán a füleim mögött biztosítottam nekik határokat. Az utcán hemzsegő embertömeg okául vállammal kénytelen voltam barátom felkarjához préselődni, noha e testi közelséget cseppet sem vetettem meg. Csizmáink monoton kopogást keltettek a kemény aszfalton, csakhogy ezen zaj sem tudta Harry torkába fojtani a szavakat, tovább ismertette velem kettőnk kapcsolata köré épülő nézeteit.

- Nekem az a csekély hét óra nem elég. - feje ingatása közben íriszei ráleltek irányába tekintő arcomra.

- Jó, akkor te aludj mindig nálam! - beleegyezésemet bólintással is igazoltam.

- Kivéve, ha... - egy futó pillanatra elhallgatott, hogy fülemhez hajolhasson. - ...ha meg szeretnélek fosztani a ruháidtól. - fülcimpámra hintett nedves csókjától arcom vörösségbe borult.

Napok óta bennem élt annak tudata, miszerint a mai szombati nap kimagaslott a szürke hétköznapok tömkelegéből. A szerelmem barátaival való megismerkedés lehetőségétől pillangók repkedtek gyomromban, amily érzés intenzitására momentán barátom kéjes szavai is rásegítettek. Tisztában voltam vele, nem szülei előtt készültem bizonyítani, mégis egészséges mértékű izgalom költözött belém, kérdések hadát ébresztve koponyámban. Vajon tetszésükre lesz személyiségem, ugyanakkor nem ítélnek majd el fiatal korom miatt? Jelenlegi vágyaim kizárólag egy dolog köré épültek... Todd és Kendra ne találjon kivetni valót Harry-vel kialakított kapcsolatunkban.

Minél közelebb tudhattam magam a kávézó épületéhez, annál áthatóbb remegés kerítette hatalma alá fekete nadrágom által elfedett lábaimat. Amennyiben Harry nem fűzte volna össze korábban ujjainkat, vélhetően a beton rabjává váltam volna a talpaim növesztette gyökerek miatt. Ajkaim közül csendes sóhaj tört utat magának, mikor az utunkat megszakító közlekedési lámpához léptünk. Barátom oly lágyan szeretgette hüvelykujjamat sajátjával, amitől alhasamban forróság támadt.

Arcomat vállának döntöttem, mily idő közben szabad kezemet pólója által fedetlenül hagyott felkarjára simítottam, rámarkolva a területre. Mutatóujjammal szeretetteljesen rajzoltam át az emberi szívet megformáló sötét motívumot, ekkor a férfi nesztelen kuncogást hallatott. Édes ajkainak súlyát tapasztaltam hajamban néhány finom csók formájában, míg a piros lámpánál vesztegeltünk.

Csaknem négy nap telt el első intimebb pillanatunk óta, én fejemből mégsem tudtam kiverni azon képeket, melyeket csukott szemmel szereztem. A szobára omló sötétség megannyi élménnyel ajándékozott meg, beleértve a frissen kerített tapasztalatokat is. Vajon Harry-ben is olyasfajta nyomot hagyott ama éjszaka, amilyen mélyet személyemben? Ő is úgy érezte, kettőnket szorosabb kapocs tartott össze? Semmiféle információt nem birtokoltam afelől, mégis miért fontolgattam ezen kérdéseket, ugyanis a rájuk adott választ csupán az angyaltól hallhattam volna.

- Min agyalsz, Édes? - érdeklődött a gondolataim felett uralkodó teremtmény, karját átvetve vállamon.

- Tudom, sokat meséltél már róluk, de mégis... milyenek? - kíváncsiskodtam diszkréten.

Ajkait szólásra nyitva törekedett felelni kérdésemre, bár a közlekedési lámpa sípolása félbeszakította el sem kezdett mondatát. Lábainkat egyszerre emelve haladtunk át a zebrán, közben ujjaim megkeresték sajátjait vállamnál. Amint azok szorosan összefonódtak, újra részese lehettem gyengéd cirógatásainak kézfejemen. Harry alaposan megrágta a nyelvére nehezülő szavakat, mielőtt barátiról alkotott véleménye megosztására méltatott volna.