Fiatal (Befejezett)

94. fejezet

*Daenerys szemszöge*

A koponyám belsejének egészét betöltő elviselhetetlen hasogatástól olyasfajta érzésem támadt, mintha néhány rönk fát vágtak volna fel fejem búbján, olykor hajzuhatagomba rondítva a frissen kiélezett fejszével. Akárhány alkalommal próbálkoztam meg sötétségbe vonni íriszeimet, személyem körül szélsebes iramot diktálva kezdett el forogni a föld, gyomromat sorozatos bukfencek hányására motiválva. Egyik kezemmel szenvedésem enyhítésének kedvéért simogattam a rövid pólóm révén szabadon időző területet, olykor köldököm tájékán állapodva meg tenyeremmel.

Szabad alkarom erőtlenül biztosított támaszt elnehezült testemnek a vécékagyló porcelánján. Alsó ajkamnak belső oldalát a szúró fájdalom uralta már hosszú órák után, hiszen azt kínzóan tépázták meg éles fogaim. Eme megmozdulást aránylag történő megnyugvásom érdekében kíséreltem meg, habár semmiféle pozitív eredményt nem róhattam fel magamnak. Nyelvem hegyén érzékeltem véremnek vasas ízét, aminek okán vonásai olykor viszolygó fintorba torzultak.

Azon örökkévalóságnak megítélt percek alatt, míg a toalett felett görnyedtem, igyekezve elkerülni gyomrom tartalmának kiadását, egyenként futottak át elmémen a tegnapi nap eseményei. Ugyan az esti órákat átláthatatlan homály övezte, ellenben néhány képsor elevenedett fel előttem azon momentumokról, mielőtt még a hűtőszekrényben talált whisky elfogyasztása mellett döntöttem volna.

*Visszaemlékezés*

Kezeimmel sietősen itattam fel azon sós cseppeket, melyek szemeim gátját alkotva képeztek ködös homályt számomra, eközben az orrjárataimon beáramló friss oxigén szipogás moraját eredményezte a lépcsőn gubbasztva. Ujjaimmal a lehető legerősebben szorítottam rá a korlát egyik oszlopára, miként édesanyám megviselt ábrázatát kémlelte végig újra, s újra ily távlatból. Napszemüvege továbbra is elfedte előlünk az ördög által okozott zúzódások voltát, holott tisztában voltam a ténnyel, szerelmem íriszei képtelenek voltak búcsút inteni a sötét foltoknak.

- Shirley, semmi közöm az otthon lezajló eseményekhez, viszont tudok segíteni neked. - Harry lágy hangja finoman szólalkozott fel.

- Bárcsak hihetnék neked. - a nő lefelé szegezte arcát, ekkor bármiféle akadályozó tényezőt mellőzve fürkészhette fekete tornacipőjének kilétét. - Jasper már menthetetlen. - fejének heves ingatásával igazolt szavainak komolyságán.

- De te nem vagy az, Anyu. - szökött ki ajkaim közül gondolataimnak egyik töredéke, mielőtt még képes lettem volna ráeszmélni lelepleződésemre.

- Drágám, te ott vagy? - tekintete némi rémülettől csillogva lelt rá könnyektől csillogó orcáimra.

- Hagyd el őt, Anya! - kérlelésem során elgyengült lábaimra hárítottam testsúlyom megtartásának feladatát, ahogy felegyenesedtem. - Váljatok el, és nem csak mi, de TE is boldog lehetsz. - könyörgésem során eredtem meg lefelé a lépcsőn.

- A lányodnak igaza van, Shirley. - helyeselt vőlegényem, majd hosszú percek után odébb lépett az ajtó útjából.

A nő a lehető legkomótosabb léptekkel párosulva osont be szerelmemmel közös otthonunk magas falai közé, míg kezeit háta mögött egybefűzve tanúskodott megilletődöttségéről. Talpai aligha keltettek zajt a csempeburkolattal érintkezve. Harry lassan zárta be mögötte a nehéz nyílászárót, eztán leendő anyósa mögé állva segédkezett számomra szülőm teljes körű végigtanulmányozásában. Molett alkatán rongyosan pihent meg ruhájának lenge szövete, esetenként mély gyűrődésektől csúnyulva meg. Jobb felkarján kékes zúzódások sokasága éktelenkedett, olykor néhány napja képződő külsőt aggatva magukra.