Fiatal (Befejezett)

47. fejezet

A hatalmas terem fehér falai között osztályfőnököm éles szavai keltettek kellemetlennek titulálható alapzajt, ahogy éppen az osztály legcsapnivalóbb diákját próbálta helyretenni szigorú fenyegetéseivel. Matthew Griffin tizenhat éves létére egy óvodás szintjén lappangott mentálisan, ezzel drasztikus ellentétet vonva a hófehér arcán növekvő borostával, mely érett férfi mivoltával ruházta fel a tinédzsert. Az ajkai közül kiszökő nyomdafestéket nem tűrő szavak sorozatától zengett a helyiség, mily idő közben rosszalló megjegyzéseit padtársa felé címezte.

- Mr. Griffin! - Mrs. Medsen hangjából intenzív feszültség áradt.

A viszonylag alacsony termetként jellemezhető nő cipőjének sarka szapora kopogások sorozatával adta tudtunkra, éppen a két diákja által elfoglalt hátsó padokhoz igyekezett. Az ötvenes éveit éppen átlépő hölgy idősödő vonásain düh honolt, ezzel meglepően gorombának tüntetve fel az egyébként arany szívvel megáldott teremtést. Gyűrűk ékesítette ujjaival ingerülete levezetése végett szántott át festett szőke tincsein, ezzel csak még jobban összeborzolva a vékony, aránylag rövid szálakat.

Miközben osztályfőnököm minden erejét a fiúk között kialakult konfliktus elseprésére fordította, én unottan bámultam zöld színben pompázó padomat, mutatóujjammal felismerhetetlen motívumokat rajzolva a faanyag felszínére. A bútordarab tetején megtámasztottam könyökömet, ezáltal tenyerem ideális fekhelyet biztosított államnak, amióta csak elhelyezkedtem székemen. A mellettem időző lány - becses nevén Alice - barna íriszei töretlenül követték nyomon Mrs. Medsen minden kicsiny mozdulatát, mily idő közben a hölgy hangja néhány oktávval feljebb szökött kiabálása momentumában.

- Nem ez az első alkalom, hogy az igazgatóhoz küldelek. - magyarázta az előtte ücsörgő fiúnak, kinek vonásait érdektelenség uralta.

Magam mögül halk sutyorgás neszére lettem figyelmes, amily zaj a Trevor, illetőleg Duke között lezajló titkos párbeszédről ültetett sejtéseket fejembe. A füleimnek ütköző szavak pontos mivoltát képtelen voltam kivenni, ám nem is véltem veszteségnek ama mulasztást, melyet vétettem. Azon időben, míg az osztályt feszültség ölelte körbe, szerény személyem hagyta, hogy a fejemben megszülető negatív gondolatok elragadjanak a valóság karjaiból egy teljesen másik időzónába, a múltba.

*Visszaemlékezés*

Az autó bel terében alapzajt biztosító rádió csendes melódiáját váratlanul kényszerültek mellőzni füleink, mikor barátom a fekete Range Rover-t iskolám egyik szabad parkolójában helyezte nyugalomra. A motor monoton búgásának megszűnésével egy időben kívánt elhallgatni a rádió is, ezzel alapozva meg a közénk telepedő - részemről felettébb kellemetlennek vélt - csendet. A tegnap éjszaka lezajlott, nem is kissé felfűtött percek óta képtelen voltam szerelmem szemeiben nézni, tudván, arcának smaragd ékkövei orcáimra élénkvörös pírt festettek volna. Ugyan ajkaim rendszerint beszédre kívántak vállalkozni, azonban torkom minden aprócska hang kiszökését meggátolta, amint fejemben értelmes gondolatok fogalmazódtak meg. Vajon szavai igaz alapokon nyugodtak, mikor "tökéletesként" jellemezte kezeim munkáját?

Remegő ujjaim ölemben törekedtek menedékre lelni, eközben zöldes barna íriszeimet a mellettünk megállapodó kék személyautóra tereltem, iparkodva annak felhúzott ablaküvegén át kémlelni a sofőrülésben ücsörgő angyalt. Barna fürtjei rendezetlenül omlottak fülei köré, ezzel csupán kicsiny fülcimpáját téve közszemléletre. Az üveg kellőképpen megsegítette dolgomat, ezáltal bárféle probléma hiányában megszemlélhettem a férfi ajkait keretező mély gödröcskéket, amik mellé a szemei sarkában húzódó csintalan ráncok is társul szegődtek. Kérdések nélkül is sikerült ráeszmélnem a tényre, miszerint tekintete tarkómon állapodott meg, irányába fordulásomra várakozva.